Wallaroffy Sándor ennek a paródiáját rendezte meg a karneválokon. Osztályozás pedig természetesen nem volt – tánc volt helyette. Táncoltak a diákok, táncolt Wallaroffy Sándor tanár úr, és táncot jártak a szobrászképző udvarán a félresikerült vagy elégtelen vizsgaművek árnyai is. Ez utóbbiakat elrettentésül, negatív példának hagyták kint. A diákok pedig jöttek, görgettek. Többen is legurították Benedek mester kifaragott mellszobrát. Hogy biztosan darabokra törjön, még bele is rúgtak az indításnál. Műveik széthullásának zajánál csak kárörvendő nevetésük volt hangosabb.
Mindenki meglepődött, hogy Szabak Péter is benevezett, egy tökéletesre faragott kőbagollyal. Összeszorított szárnyakkal, csiszolatlanul állt a talapzaton. Egy porszem nem vált le róla, amikor végiggurult a dombon. Csönd lett, mikor az összetört torzók romjai közé gördülve végre megállt.
Szabak Péter a hóna alá kapta a baglyot, és elindult vele haza. A kapuból azonban még visszafordult, és elmondta, hogy a szobrot Benedek mester sírjára készítette.
A karnevál azonnal véget ért.
