A szóbeli indoklás a Fenyő-gyilkossággal kapcsolatban kitért arra, hogy a Budán, egy forgalmas kereszteződésben közvetlen közelről géppisztollyal elkövetett, kivégzésszerű merénylet után az elkövető által az egyik közeli kapualjban hagyott felsőruházaton rajta voltak a gyilkos fegyverről és az áldozat autójáról származó anyagmaradványok. Továbbá a hemogenetikus szakértő szerint elenyészően kicsi az esélye annak, hogy nem Rohácot azonosította a helyszínen talált maradványok vizsgálatakor. Ezek alapján a másodfokú bíróság szerint egyértelmű Rohác felelőssége a Fenyő-gyilkosságban.
Az Aranykéz utcai robbantás kapcsán a tábla megjegyezte, hogy szegényesek voltak a bizonyítékok, de az egyik köztéri kamera felvételén Rohácot azonosították, ő tehát a helyszínen volt és elkövetője a cselekménynek. A terhelő tanúk közül a legtöbbnek a vallomását az elsőfokú döntéssel egyetértve kirekesztette az ítélőtábla is a bizonyítékok közül, mert ezek a tanúk többnyire nem voltak szavahihetőek, illetve érdektelenek.
A másodfokú bíróság szerint is alappal feltételezhető, hogy Portikkal kapcsolatos bosszúvágy, vagy éppen félelem, illetve a hatóságokkal való együttműködésből remélt előnyök megszerzése motiválhatott egyes terhelő tanúkat, mások pedig vallomásaikban homlokegyenest ellenkezően nyilatkoztak a lényegi kérdésekről. Ezek között a tanúk között volt több, az alvilággal összefüggésben emlegetett ember, például a közelmúltban első fokon, nem jogerősen adócsalás miatt elítélt Vizoviczki László, az alvilág bankáraként emlegetett Lakatos András, vagy a kecskeméti maffiaperben elítélt Radnai László.
A bíróságok ugyanakkor egyes tanúk vallomására alapozva mégis elfogadhatónak tartották, hogy „a piszkos munkát Portikék a szlovákokkal végeztették el”. Az ítélőtábla szóbeli indoklásában még a „felbujtó felbujtójának” lehetősége is felmerült, azaz nem zárható ki, hogy Boros József megölésének ötletét először nem Portik vetette fel, ám a robbantást csak ő szervezhette meg, miután társai akkoriban büntetés-végrehajtási intézetekben voltak.
