A politika fölé emelkedő keselyű vallomása

Lázár pártjától és kormányzati befolyásától teljesen különálló szerepet épít.

Lázár Jánosról köztudott, hogy sok mindene van. Rolexe, drága hotelszámlái meg parlamenti rekordja számla nélküli költségtérítésben – én személy szerint ez utóbbit tartom a legkiemelkedőbb politikai teljesítményének, aligha véletlen, hogy Orbán Viktor is ekkor figyelt fel a tehetségére, hiszen többfrakciónyi hiénát, ingyenélőt és politikai prostituáltat kellett maga mögé utasítania. Vannak továbbá földjei és dúsgazdag gyermekei, akiket gondoskodó édesapjuk már ellátott tokaji szőlőbirtokkal és svábhegyi öröklakással egyaránt. Lázár János az emberi élet értékét a birtokolt javak értékén méri, szerinte akinek nincs semmije, az annyit is ér. Nos, ez alapján Lázár János nagyon értékes ember, és ahogy a közvélemény-kutatások állnak, csak egyre értékesebb és értékesebb lesz.

Lázár Jánost nemcsak féktelen mohósága és törtetése, valamint végletekig feszített cinizmusa emeli ki a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből, de legalább ennyire az a nagyfokú autonómia, amellyel Habony Árpád meg Arthur J. Finkelstein felruházta. Lázár ugyanis ismét kifejezésre juttatta, hogy ő nem pusztán a kormányzati zsákmányszerzés legfőbb pillére és a magyar politikai garnitúra legreménytelibb hatalomtechnikusa, de a pártok felett álló néptribun szerepére éppígy igényt tart. Hogy ez abszurd és nevetséges? Természetesen. Hogy ezt nem lehet komolyan venni? Hát már hogy lehetne!

Lázár a magyar föld hatalmas mértékű privatizációjának tervezetét mégis azzal indokolja, hogy az állam rossz gazda, és teljesen mindegy, hogy szocialista vagy fideszes management felügyeli-e a termőföldet, annak tagjai így is, úgy is lopni fognak. Az érvelés kísértetiesen emlékeztet Kóka János egykori beszédeire, melyeket hallva a Fidesz-frakció tagjai még vért és epét hánytak, a két nagy zsákmányszerző párt összemosásának frázisai pedig a Jobbik bármelyik helyi fórumán elhangozhattak volna egy kis iszlámpropagandával meg némi szalonzsidózással megbolondítva.

A békemenet nevében köszönöm Lázár Jánosnak az apró vallomást, és várom a vádemeléseket, melyekre nyilvánvalóan hamarosan sort kerít. Amikor Magyarország egyik legfontosabb alakja ilyen viszonyokat tapasztal, a vizsgálatok sem késhetnek sokáig. Sőt, esetleg az is felmerülhet Lázár Jánosban, hogy a magyar állami tulajdont kezelő fideszes managerek nem csak akkor lopnak, ha földet művelnek. Talán akkor is, ha bankot igazgatnak. Vagy ha közlekedési vállalatot vezetnek. Esetleg közműtársaságot. Az egészségügyi rendszert Gyurcsány és Kóka idején a Fidesz megmentette a magántőkétől. A termőföldet eszerint az államtól kell? Most már érdekelne: tényleg olyan rossz a köztulajdon? És mikor lett az? Az elmúlt öt év során? Vagy lehet, hogy a magyar közélet pártjai romlottak? Esetleg Lázár szocialista ügynök, aki nemzethalálban utazik?

Lázár János pártjától és kormányzati befolyásától teljesen különálló szerepet épít. Legyárt nekünk egy új Lázár Jánost, aki mentes a politika és a hatalom valamennyi szennyétől. Kényszeresen igazat mond, egy nagyszerű víziót álmodik, miközben a parlament pártjai fölött lebeg, akár egy szeretetre éhes keselyű. Ezt a kártyát Kádár halála óta kétszer játszották ki. Előbb Orbán, aztán Gyurcsány. Lassan fel kell készülnünk arra, hogy Lázár nemcsak egy rossz álom, hanem valódi sorscsapás. Azt a politikust, aki ennyire gátlástalanul hajlítja meg a valóságot, aki ennyire nem hajlandó a legcsekélyebb következetességet sem tanúsítani, semmi sem tartja vissza, ha a zsákmány közelébe kerül. Minél pszichopátiásabb a működés, annál nagyobb árat fizet a társadalom. És Lázár elszabadult.