Egy vidéki polgármester naplójából

Stadion, pályázat és panzió kell a gyilkos kapitalista versenyben. Felnőttképzés meg minek?

2016. március 15. Ma vendégünk volt a Miniszterelnök Úr. Fáradtnak és elgyötörtnek tűnt, úgy látszik, megviselik az állandó támadások. Bevertünk háromszor fél deci törkölypálinkát, és megmutattam neki az épülő stadiont. A Nagyfőnök elégedett volt, hosszan szorította a kezem, és többször is a vállamra tette a kezét. Bármikor az életemet adnám érte. Köszönöm, drága Szűz Mária, hogy ilyen vezetőt adtál nekünk, magyaroknak!

2016. március 19. Úgy döntöttem, hogy a pénzből, amit a stadiontelkekért kaptam, panziót fogok építeni. Szerencse, hogy ilyen jó áron el tudtam adni. Azt hiszem, nem hallgatok az asszonyra, bőven van elég pénz a svájci bankszámlán, plusz ott van a Kajmán-szigeteken lekötött pénz is, nem lehet örökké spórolni! Úgy szégyelltem magam, hogy nem tudtam a Miniszterelnök Úr kíséretét vendégül látni, ahhoz azért kicsi ez a ház. Úgy látom, egyre inkább az a divat, hogy aki vinni akarja valamire, mert egy picit is komoly ember, annak van legalább egy kastélya, egy kúriája meg egy pincészete. Én politizálni akarok, tekinthetem ezt akár befektetésnek is.

2016. augusztus 20. Csodálatos ünnepséget tartottunk, és azt hiszem, nagyon jó beszédet mondtam. Megszegtük az új kenyeret, a gyerekek előadtak egy bréktáncot, én meg az államaprítás vezéralakjáról, Soros Györgyről beszéltem. Államalapítás-államaprítás: ez nagyon működött, be is küldtem a Habony ötletládájába. Laci atya is kitett magáért, bűnbocsánatot kért a pápára, mert az a vén hülye már megint mindenféle baromságot beszél összevissza a buzikról meg a migránsokról. Mérget vennék rá, hogy a Háttérhatalom ügynöke.

2016. augusztus 28. Ma a bizottságban elbíráltuk az uniós támogatásokat. Nagyszerű pályázatommal a maximális összeget zsebeltük be. Kicsit se tudom sajnálni azt a buta arcú péket, aki a kemencéjét akarta bővíteni, de a Sanyi gazdát se, aki meg valami melegházat épített volna. Gyerekek, ez a kapitalizmus. Aki nem tud rendesen pályázatot írni, az elhull a kemény versenyben. Ez van, ez már nem a szocializmus: itt kell a teljesítmény, kell a hozzáadott érték, kell a kemény munka. A pályázatoké a jövő. Le is állítottam minden felnőttképzést, az informatikusokét, a könyvelőkét meg a mezőgazdasági vállalkozókét is, csak a pályázatírást hagytam meg. Ezt az asszony bt.-je szépen elvégzi, szinte ingyen ahhoz képest, hogy az elmúlt évtizedben micsoda tudást halmozott fel itt mellettem.

2016. október 23. A dicsőséges ’56-os forradalomra emlékeztünk ma. Ilyenkor mindig elutazom, mert itt még jól emlékeznek apámra, aki munkásőr volt. Nem volt rossz ember, tele volt idealizmussal, szeretett engem is, szép kis vagyonkát hagyott rám, de telebeszélték a fejét a zsidók, ezért lett kommunista. Körmenden ünnepeltünk, ahol ez a kereszténydemokrata alpolgármester nagyon rokonszenves figura. Van egy elég fiatal csaja, még az enyémnél is fiatalabbnak tűnik, pedig Timike, a titkárnőm még nincs huszonhat. Ő is jógaoktató, mint a Matolcsy nője. Lehet, hogy lassan a húsz körüli bukszák lesznek divatban? Nem fog örülni a Timike, amikor azt mondom, hogy tipli van.

2016. október 29. Végre! Eljött az átadás pillanata. A panzió gyönyörű lett! Ha tudom, hogy ilyen jól néz majd ki, nem lettek volna álmatlan éjszakáim a sok állami pénz miatt, amit elköltöttem rá. Minden fillért megért. Micsoda ostobaság már az, amit az ellenzék a korrupcióról pofázik. Most állhatna ez a pénz egy bankban mint állami vagyon, ehelyett lett belőle egy ilyen gyönyörű ékszerdoboz, ami aztán generálja majd az infrastruktúrát, a turizmust meg a GDP-t. Irigyek, mert ez a gyönyörűség az enyém. A parti tökéletes, Pestről hozattunk DJ-t, cuccot és kurvákat, a teljes megyei pártvezetés itt szív és fújtat a gyönyörű skandináv bútoraimon. Beleborzongok. Esküszöm, nagyon tetszik! Nem lesz itt panzió. Beköltözöm!

2016. december 25. Délelőtt a cigánysoron osztottam ingyenhagymát és -krumplit, aztán megmondtam, hogy csak addig lesz itt közmunka, amíg marad a Fidesz, és maradok én. Azt hiszem, megértették. Amikor aztán bejelentettem, hogy jövőre a falunapon Fásy Ádámot, Bunyós Pityut és A Jó Laci Betyárt látom vendégül, még meg is éljeneztek. Szeretik a polgármesterüket, mert ilyen egy jó polgármester. Tegnap este szűk családi körben ünnepeltük az Úr Jézus születését, ott mondtam el a fiamnak, hogy új panzióra pályázok, és ha minden jól megy, jövő ilyenkor már be is költözhet. Nagyon örült, megölelt, és kért még rongyos ötvenmilliót, be akar szállni a Nagyfőnök vejének valamelyik cégébe. Ez aztán a jó hír! Mondtam neki, hogy családon belül ne filléreskedjünk, adok kétszázat, de a jövő évi OLAF-jelentésben a Tiborczé mellett ott szeretném látni az ő nevét is. Azt hiszem, ezzel előttem is megnyílik az út a legmagasabb körökbe.

2017. február 11. Hiába vagyok vidéki polgármester, engem is megtalálnak ezek az idegenszívű, olimpiaellenes hazaárulók. Ma hívtak a pártközpontból, hogy Feri bácsi, a helyi CÖF hetvenkét éves elnöke, a Bayer Zsolt Polgári Kör vezetője, a helyi dohánybolt tulajdonosa megharapta az egyik aláírásgyűjtő szemétládát, az intézkedő rendőrt meg megpróbálta arcon fejelni. Délután jelenésem van Kubatovnál. Nincsenek jó érzéseim.

2017. február 12. Kár volt aggódnom. Kubatov megdicsért, hogy milyen jól működik nálam a szervezet, és milyen példás a harci szellem. Kérdezte, hogy ilyen agresszív nyugdíjasból tudunk-e akár többet is küldeni, mert közelednek a választások, a Soros pénzéből szervezkedő álcivilek meg egyre jobban elkanászodnak. Örömmel mondtam neki, hogy szinte csak ilyen tagjaink vannak, de nem egyedül enyém az érdem, hanem a Nagyfőnöké, az Echo TV-é meg a népszabadságos volt komcsié, a Bencsik Andrásé. Kubatov erre megdicsérte a szerénységemet, és azt mondta, pont ilyen szabadságharcosokra van szükség, hogy megvédjük az országot a betolakodóktól, és kaptam egy egész éves Fradi-bérletet a díszpáholyba négy sorral az ő széke alá, egy kicsit balra, talán hat székkel. A következő idényre az a célom, hogy legalább egy sort javítsak felfelé, és egy-két székkel jobbra kerüljek. Imádom ezt az országot! Lassan le kell cserélnem a csajomat is. A központban hallottam, hogy az a szimpatikus körmendi alpolgármester lemondott, mert a kiscsaj még csak tizenhat volt, ráadásul a tanítványa is. Sajnálom a csávót, szép pár voltak, de ha már így alakult, megszerzem a kiscsaj telefonszámát. Egy-két év, és jól fog jönni.