Leértékelés! Kiárusítás!

A huszonegyedik században már senki sem teszi fel semmilyen ideológiára az életét. Ez a kápók kora.

A modern kor előtt minden tárgynak saját lelke volt – ha megsemmisült, a létezésben történt valami jóvátehetetlen. A tömeggyártás megjelenésével a tárgyi világ ellélektelenült: egy sorozatgyártott tárgy lényegét tekintve nem semmisülhet meg, hisz nincs saját lényege – a tárgyak a futószalagon végtelenül elértéktelenedtek. A modernitás legnagyobb tragédiája, hogy a gyártósort kezelő emberiség maga is a futószalagra került: az emberi anyag sorozatgyártását a huszadik században a tömegmédia orgánumai, elsősorban a nyomtatott sajtó, a rádió és a televízió végezték, a huszonegyedik században ezt a funkciót egyre inkább a Facebook gyártósorai veszik át.

A tömegtájékoztatás és tömegszórakoztatás által gyártott tömegembernek sem az identitása, sem az ízlése, sem az erkölcse, sem a véleménye nem a sajátja többé: sorozatgyártják számára. Míg a huszadik század futószalagjai a hideg eszmék éber mámorában élő, igazhitű embert gyártották le ágyútöltelék gyanánt, addig a huszonegyedik század gyártósorairól kényelmes langymelegben tengődő, félájult, hitetlen és enervált fogyasztók tömege gördül le. A huszadik századból újrahasznosított, forró vízben oldódó, instant eszmék korában az emberiség előtt többé nem lebeg vezérlő gondolat. Világeszmének még leginkább a liberalizmus tűnik – ennek azonban többé már semmi köze sem az emberi jogokhoz, amelyek helyén többletjogokat követelő veszett szekták hisztérikus érdekérvényesítése áll, sem a népszuverenitáshoz, amiből a huszonegyedik századra nem marad több, mint jog a tömegnek az egyszerű és jól átélhető válaszokhoz.

Nyilvánvaló, hogy a Facebook elszemélytelenít és eltömegesít: a véleménybuborékod, a virtuális félléted, a mantráid, a szelfijeid, az élethazugságaid fokozatosan felszámolják az egy embert benned. Állatként terelnek a vágóhídra, ahol először Kasza Tibik ragadják el a személyiségedet, és Szabó Péterek szántják fel a lelkiismeretedet, aztán jönnek a cégek: reklámokkal mérgeznek, elégedetlenné tesznek, fogyasztásba hajszolnak – végül eljön érted a századrészére felváltott Winston Churchill. De hisz ez egy zenebohóc! Egy mondaton belül képes önmagának és a valóságnak úgy ellentmondani, hogy valamennyi állítása helytálló – ő Donald Trump. Már gyártja is a frusztrációdra a jól beazonosítható és könnyen gyűlölhető ellenséget: zsidók, férgek, férfiak, csúszómászók, gazdagok, patkányok, prolik, prostik, leprások, drogosok, migránsok, buzik, fogyatékosok, cigányok, veszett kutyák, gazemberek. Ők felelnek mindenért.

Meddig folyhat még ez az infláció? Meddig aprózódhat a világszellem? Lehet, hogy még csak a folyamat elején járunk? Mikor jön el a szellemi fordulat, amely visszahozza az ideákat a világba? Senki nem hitte, hogy a világvége ilyen unalmas lesz. Életed utolsó tizenöt percében aztán majd észreveszed, hogy mindvégig egy haláltáborban voltál – már nincs neved, csak számod, darab húsként dolgoznak fel, elpusztítják az egész világodat, míg te önként a krematóriumba vonulsz.