Előbbiek javaslatai rendszerint azért nem szoktak beválni, mert vagy mindenki jógára jár, a kismamatorna elavult fogalommá vált a baráti körben, vagy pedig a lakóhelyünktől meglehetősen messze ismerik a legtutibb elfoglaltságot. Ha viszont a hivatalos kerületi gyógytornaórára szeretnénk bejutni, akkor bizony első körben elszalajtanak minket orvosi igazolásért, hogy semmi bajunk, valóban mozoghatunk. Enélkül el se menjünk – mondja jókedvűen a gyógytornász, hozzátéve, hogy neki bármelyik orvos papírja megfelel. Aztán persze kiderül: a körzeti orvos természetesen nem írhat ilyet, szóval illeszthetjük be a napirendünkbe az öt hét múlva esedékes nőgyógyászati vizsgálat előre hozatalát.
Tesszük mindezt abban a reményben, hogy amit a kevésbé szakszerű és ellenőrizhető helyeken pénzért, azt papír nélkül is megtehettük volna egy valóban képzett szakemberrel ingyen – ám némi tortúra árán végre véghezvihetjük: az állapotunknak megfelelő, veszélymentes mozgást az arra képzett kísérővel.
