A gerinc a törzs szilárd vázának fontos alkotórésze. A támasztó és mozgásszervi szerepen túl lényeges feladata, hogy védi a gerinccsatornában elhelyezkedő gerincvelőt. Az emberi gerinc 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 3-5 farkcsonti csigolyából áll, melyek egymáshoz ízületekkel és a csigolyatestek közötti porckorongok által kapcsolódnak. Alkotórészeik: test, ív és a nyúlványok.
Előfordulhatnak egyszerűbb, vagy komoly, maradandó károsodással járó gerincsérülések is. A legenyhébb esetben csak zúzódásról, rándulásról van szó. Ezek nyugalomba helyezéssel, fájdalomcsillapítással, kímélettel jól gyógyíthatók.
Komolyabb a csigolyák törése. Meg kell jegyeznem, hogy az egyes gerincszakaszokon más-más sérüléstípus jellemző és lényeges az is, hogy az adott csigolya mely alkotórésze törött.
Az első vizsgálat alkalmával meg kell győződni arról, hogy észlelhetők-e a gerinc sérülésének tünetei, van-e gerincvelői károsodás és az milyen mértékű. Nagyon fontos a lehető legkevesebb, óvatos mozgatás, mert a szakszerűtlen mozdulatok súlyosbíthatják a sérülést. Ha beigazolódott a törés, annak helyretétele és az elért helyzetben való rögzítése a feladat.
A nyaki szakaszon elmozdulás, gerinccsatorna-szűkület esetén húzókezeléses külső rögzítés, vagy műtéti megoldás szükséges. Speciális nyaki sérülés a II. nyaki csigolya felső nyúlványának törése. Kezelése szintén lehet műtét nélküli és műtéti.
A háti és ágyéki csigolyák töréseit is konzervatív megoldással (fűzővel) vagy műtétileg gyógyíthatjuk. A leggyakoribb a csigolyatest törése, melynek tipikus formája a zömítéses törés. A csigolyanyúlványok törése műtét nélkül kezelhető, az ívtöréseknél szóba jön az operatív megoldás.
Előfordulhat a csigolyák ficama is, a kezelés természetesen az elmozdulás-elcsúszás helyretételéből és rögzítésből áll.
A gerinc felépítése bonyolult, ráadásul a csigolyák által alkotott gerinccsatornában fut a sérülékeny gerincvelő, ezért kezelése külön szakterület, én most csak néhány általános tudnivalóról írtam, a teljesség igénye nélkül.
