Mi a jó design kilenc feltétele?

Nemrég egy szakmai konferencián jártam, ahol egy idős designer, Simon Károly megosztotta a hallgatósággal Dieter Rams filozófiáját a jó designról.

Nem akarom magam design-szakértőnek beállítani, egyáltalán nem vagyok az, de mivel építész - várostervezés vonalon több bejegyzésben is érintőlegesen előkerült a kérdés a közelmúltban gondoltam, megosztom a fenti, pontokba szedett gondolatot némi – természetesen építészes – kommentár kíséretében. Eredetileg lehet, hogy tíz pont hangzott el, nem tudtam gyorsabban jegyzetelni.

Tehát a jó design:

1. innovatív – Elsőre triviálisnak tűnik, pedig messze nem az: nem historizálunk, a feladatot a MA eszközeivel és gondolkodásmódjával oldjuk meg. Ne hazudjunk semmit réginek, ha nem az, és ne másoljuk más ötletét. Lásd: újonnan épülő, történelminek látszó ortodox templomok Erdélyben, vagy akár egy klasszicista, illetve egyéb régi stílus jegyeit magán viselő 56-os emlékmű, vagy lámpaoszlop, bármi. (Hacsak nem gondolatiságból fakad az ilyesmi, mint mondjuk Makovecz épületein, ahol az idő térbeli megjelenítéseként használja a régi stíluselemeket)

2. használható terméket hoz létre – Tehát nem öncélú, sem az egész, sem egy részlet. Legyen az teáskanna, vagy épület, nem árt, ha részletekbe menően racionálisan is meg van alapozva

3. esztétikus – ez talán a legnehezebben definálható, hogy mi a szép. Kant szerint az, ami „érdek nélkül tetszik”, egészítsük ki ezt azzal, hogy a közt érintő alkotás esetén „a köz számára” érdek nélkül tetszik. Amin mindenki nevet, azzal valószínűleg baj van, ami sokak nemtetszésével találkozik, azzal is. Ha viszont egy munka a „köz” egyik felének tetszik, a másiknak nem, akkor ott feltehetően ideológiai problémák vannak.

4. segít a termék értelmezésében – ezt a második pontban érintettük. Annyi bizonyos, hogy egy rossz képzettársítással megbukhat, amit addig jónak gondoltunk. Épületeknél például előny, ha a különböző funkciók valamennyire kívülről is sejthetők, mondjuk a lépcsőház elkülönül anyaghasználatban, vagy tömegben.

5. nem tolakodó – hanem szinte magától értetődő. A jól sikerült termék nem áll viták kereszttüzében (hacsak nem ez volt a célja). Ilyen lehet akár egy jó köztérburkolat például (lásd előző bejegyzés)

6. őszinte – építészként az első, ami ellentmondásos példaként eszembe jut, az egyszerűnek álcázott, gyakran igen bonyolult szerkezeti megoldásokat rejtő minimál stílus.

7. a legapróbb részletekig következetes – lásd második pont, kiegészítve azzal, hogy az alkotás részletei összhangban vannak egymással

8. környezettudatos – nyilvánvalónak kellene lennie. Sajnos ezen a téren még bőven van mit fejlődni, de vannak jó irányok, mint például Közép-Európa leginkább környezettudatos irodaháza Budapesten

9. időtálló – ez a pont leginkább az autógyártók figyelmébe ajánlható, de építészet esetén az is elgondolkoztató, ha a házba újonnan beépített beton „f50” jelű, azaz 50 évig fagyálló. Tehát 50 év múlva legkésőbb lehet újra építeni, ami állítólag jó a gazdaságnak, mert lesz munka, de ezzel lehet vitatkozni.