A Fradi igazán szuperül sikerült Groupama Arénájáról írtam, hogy letisztult, funkcionális megoldás, szinte technokrata, és ebből fakad nagyvonalú szépsége. A perfekcionista épületnek nagyon jól áll a tömör egyszerűség: nagyvonalú megoldás, ahogy a (mélygarázzsal együtt) nyolcszintes VIP-épületet integrálták a stadion tömegébe. A nemzetközi építészcsapat művét drámaian és nagystílűen egészíti ki Szőke Gábor Miklós sas szobra, a fejlesztés összességében igazán remek lett.
A debreceni Nagyerdei Stadion is jól sikerült, bár itt nem annyira letisztult a végeredmény. Bordás Péter terve a tiszta racionalizmussal szemben teret ad több érzelemnek. Az igazán szerethető végeredmény szakmai érdekességet is tartogat: a ferde tetejű stadiont körbevevő futópálya, az épület és környezetének szerves összhangja igazi kuriózummá teszi.
De ha már kuriózumoknál tartunk, következett a felcsúti stadion, amelyről külön kritikát nem írtam, de interjút készítettem a tehetséges fiatal tervezővel, Makovecz Imre feltörekvő tanítványával, Dobrosi Tamással. Az interjú óta jártam a helyszínen, ahol úgy tűnt, hogy az óriási és művészi erejű tetőzet alatt arányaiban elég kevés szék található. Összességében ezt a beruházást aránytalannak éreztem az előző kettőhöz képest, bár építészeti értékeit továbbra is nagyra értékelem.
Arányproblémákkal küzd meglátásom szerint a Puskás Aréna fejlesztése is. A kezdeti gyönyörű tervből, amely a remek építész, a Kavicsot is tervező Skardelli György pályázati munkája volt, az utólag belegyömöszölt rengeteg funkció miatt arányaiból kifordult megoldás született. Az ötlet úgy szólt, hogy kiegészítik a meglévő stadion pilonsorát, így a külső körgyűrű bezárul. A nagy körben készül egy kisebb alapterületű futballstadion, körülötte további sportpályákkal. Végül annyi sportpályát, szállodát, irodát, meg miegyebet tettek bele, hogy az épület túlzott méretű, óriási tölcsérré dagadt, amely kitüremkedik a pilonsor gyűrűjéből, és elvesztette eredeti szépségét.
A tervezett diósgyőri stadion úgy néz ki, mint mondjuk egy tíz évvel ezelőtt épült pláza, építészetileg viszonylag középszerű, látszólag is csak a költséghatékonyságra törekvő megoldás. Mivel messze ez a legolcsóbb beruházás, mondhatjuk, hogy nem illik tőle sokat várni. Pedig „egy-egy ilyen stadion kiemelkedő építészeti színvonal esetén képes felértékelni a környezetét, bekerülni a nemzetközi sajtóba, hírét vinni az adott csapatnak és városnak, így turistákat vonzani, bevételt termelni” – írtam akkor a frissen közzétett tervek után.
Most legutóbb a székesfehérvári Sóstói Stadion terveit ismerhettük meg. Sajnos a hírekből nem derült ki az alkotó neve, pedig itt igazán ügyes megoldás született. Sóstón megmaradt a mostani stadion fejrésze, ami az új koncepcióból is kiválik formájával, így garantálja a folytonosság érzését. Az egyszerű homlokzatú stadiont körbevevő zöld tetős sáv sajátos karakter ad, egyúttal csökkenti is az épület léptékét, a debrecenihez hasonlóan jól integrálja azt a környezetébe.
