Recseg-ropog a Liget-projekt

Egy ember ötlete nem kellő alap ekkora felépítményhez.

Őrfi József
2015. 04. 25. 14:39
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Tegyünk újabb múzeumokat a Városligetbe” – jött a hallhatatlan gondolat egy, a környéken jártas, szakterületén már bizonyított, kiváló értelmiségi szakembertől. Hogyan folytatódna a történet normális országban? Az illető megkeresné a híres-hírhedt városépítészeti bizottságot, főépítészt, urbanista szervezetet, építészszövetséget, egyszóval azokat, akik értenek az ilyesmihez. A témában tartott bizottsági ülést, értekezletet, tanácskozást követően az elnök úr, a főtitkár úr vagy csak Magdi ímélben értesítené az ötletgazdát, hogy szervezetük álláspontja szerint az ötletnek sok a kockázata, nem javasolják.

Ezzel a kérdés el is halna, hiszen a nevezett bizottságoknak és szövetségeknek akkora lenne a tekintélyük a politikát csinálók előtt, hogy nem vágnának bele olyasmibe, ami ennyire kockázatos.

Bár a Liget Budapest projekttel kapcsolatban mára jóformán egyetlen kérdésre szűkült a fejlesztést erőltetők és támadók közötti vita – nevezetesen arra, hogy az ide tervezett épületek kivitelezése mennyire károsítaná a meglévő növényzetet –, a kérdés ennél jóval összetettebb, és elsősorban nem érzelmi, hanem szakmai jellegű. Mert bizony nettó szakmai kérdés, hogy egy adott város kulturális-turisztikai fejlesztéseit konkrétan hol a legérdemesebb megvalósítani. Sok mindentől függ, de annyi biztos, hogy ha a fejlesztés érdekében meglévő érték kerülhet veszélybe, akkor inkább másik helyet kell keresni. Mivel Budapest bővelkedik a stratégiailag, illetve infrastrukturális ellátottságát tekintve fontos helyen, de elhanyagolt, romló állapotban lévő, elzárt, nem kihasznált helyszínekben, lenne miből válogatni.

De per pillanat nem is ez a lényeg. Ha nem értjük meg, hogy bármi érték teremtéséhez önálló egyének csapatmunkájára, jól működő társadalmi struktúrára, a szakmai szervezetek kellő súlyú érdekérvényesítésére van szükség, addig csak ilyen hülye sztorijaink lesznek, mint ez a Liget-projekt.

Amit egy ember talál ki, majd egyes emberek támadnak meg. Mint például a Miniszterelnökség államtitkára. Meg egyetlen építész, aki ügyes kommunikációs érzékkel nagyobb figyelmet irányított a Liget Budapest projekttel szemben álló érvekre, mint korábban az egész építészi, városépítészi, tájépítészi szakma. Zoboki Gábort, a Müpa tervezőjét meghívták ugyanis az Új Nemzeti Galéria pályázatára, de ő egy Várba szóló tervet adott be, és bejelölte a többi helyet is Budapesten, ahol lehetne múzeum – ezzel hívva fel a figyelmet arra, hogy igenis vannak alternatívák.

A napokban egy nemzetközileg elismert, Budapesten is többször dolgozott holland építész, akinek egy időben az irodája a Városligetre nézett, Erick van Egeraat is megpróbálta elmagyarázni, hogy zöldfelületet a legnehezebb építeni, finoman jelezve a projekttel kapcsolatos aggályait.

A tájépítész-szövetség főszervezője, Bardóczi Sándor is számtalan esetben szólalt fel az ügyben, ráirányítva a figyelmet a Liget Budapest projekt veszélyeire. Bár ő nem állt meg az egyszemélyes tiltakozásnál, hanem egy egész csoportot szervezett az egységes fellépéshez, azért a dolog mégis súlytalan maradt.

A lényeget tekintve egyemberes harcok ezek, amelyek végkimeneteléről egyetlen ember fogja kimondani a végső döntést. Bármi lesz a vége, ez az egész így nagyon nem európai, nem nemzetközi színvonalú történet, csak egy helyi jelentőségű kis próbálkozás.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.