Magyarország egyre előkelőbb pozíciót foglal el a világ építészeti térképén. Az utóbbi másfél évtized számos magyar győzelmet hozott rangos nemzetközi pályázatokon – egyértelműen megjelent az építészetben is egy új alkotói generáció, aki már nem a szocializmusban szocializálódott, és képességeit tekintve egyenrangú a nemzetközi mezőnnyel.
Malomkerék-installáció Csopakon. Forrás: Építészfórum
A magyar építészet növekvő presztízsén dolgozik a Hello Wood mozgalom is, amely az elmúlt öt év alatt építészek százait ismertette meg a kétkezi alkotás örömeivel, miközben több tucat gyönyörű alkotást hoztak létre. Tevékenységüket idén a világhírű Architizer építészeti magazin és a Wall Street Journal közös megmérettetésén, az A+ Awardon építészet és oktatás kategóriában fődíjjal ismerték el.
Legújabb, Balatoni Hekk névre keresztelt táboruk Csopakon volt – a csoportvezető építészek és építészhallgatók munkája eredményeként négy formabontó installációt hagytak maguk után, amelyek képesek hozzátenni a Balaton-parti település arculatához. Az interaktív színpadot közvetlenül a vízparton állították fel, ahol napközben a legnagyobb hőségben is árnyékban lehet a kilátásban gyönyörködni, esténként pedig előadásokat tartani rajta. Szintén a vízparton áll a „statikus vízibicikli” névre hallgató mű, amely egyszerre jelképez mólót, nádast és invitál játékra a kerék forgatásával.
A templomkertbe a patak fölé egy malomkerékre hasonlító pavilont készítettek fából. Azért nem igazi malomkereket, mert azt már építettek ide korábban, de váratlan és sajnálatos fejleményként egy autós idén tavasszal szándékosan nekiment és ledöntötte. Az új mű a régire emlékeztet, de már nem forog: a régi tengely a vízparti biciklibe lett beépítve.
Szándékosan hagytam a végére a Hekkszaédert, ami szintén a strandon áll. Mikor megnéztem a helyszínen a műveket, ezt egyáltalán nem értettem, hiába kerestem, hogy mire való, nem jöttem rá. Minden oldalról zárva volt a lamellákból épített kocka, nem lehetett bemenni, pedig azt hittem, hogy biztos szabadtéri öltöző a funkciója vagy ilyesmi. Aztán képekről kiderült, hogy mire való, és nagy meglepetést okozott: a látszólag egyszerű formájú szerkezet ugyanis olyan köztéri szobor, amely képes megváltoztatni az alakját – a benne rejlő látványos lehetőségeknek köszönhetően valószínűleg sosem fogják megunni.
Forrás: Építészfórum. Ez a látvány fogadott, mikor ott jártam, de nem értettem. Aztán kiderült, hogy nem érteni kell...
A fenti alkotások játékra invitálnak, megpróbálják bevonni a szemlélőt, ezzel is segítve az építészek és nem építészek közötti kapcsolat elmélyítését. De nem csak erről szól ez az egész: a Hello Wood építőtáborainak különös jelentőséget ad, hogy nemcsak Magyarországon, de világviszonylatban is hiánypótló kezdeményezésről van szó. Független építészeti oktatási szervezetként abban segítenek, hogy az elméleti építészképzést gyakorlati ismeretekkel egészítsék ki.
Az életszerű kezdeményezésre akkora az érdeklődés, hogy a Hello Wood mára Európa egyik vezető építészeti táborává vált: a tavalyi év során például 25 ország mintegy 120 építésze vett részt az általuk szervezett építésztáborban. Idén már két tábort szerveztek, hogy minél több hallgatót tudjanak fogadni. A táborokban neves magyar és külföldi építészek vezetésével csoportokban zajlik a munka, a csoportvezető elképzelését közösen bontják ki és ültetik át a valóságba.
A kapolcsi Művészetek Völgye mellett most éppen egy komplett falut építenek fából teljesen nulláról – a Hello Wood alapítói azt mondják, a jövő nem feltétlenül az egyre növekvő városokban, hanem az emberléptékű településekben van. Hogy mire jutnak az újszerű megközelítéssel, a tábort követően szintén megmutatjuk.
