A nagy taktikus és stratéga hírében álló kormányfő azonban nem számolt egy újabb váratlan ellenféllel, a hazai tájépítészek Cicerójával, a bülbülszavú Bardóczi Sándorral. Bardóczi – aki közismert széleskörű szakmai felkészültségéről és közösségteremtő erejéről, híres tollforgató hírében áll, és van akkora tájépítész, hogy csukott szemmel felmászik bármely fafajtára – ugyanis egészen merészet húzott: térképet készített.
Térképet, amelyen bejelölte, hogy a kormány egy közpark (a Városliget) helyére akar múzeumokat, és egy üres építési területre (a Nyugati mögé) pedig közparkot. A neves gondolkodó tüstént elkészítette a térkép alternatíváját is, melyen a közpark megmaradt közparknak, az építési területre pedig bejelölte az új múzeumi negyedet.
Könnyen lehet, hogy ez egyszer a kormány saját magát lőtte lábon azzal, hogy megnevezte, hol lenne valójában a helyük a tervezett múzeumoknak. De az is benne van a pakliban, hogy nem véletlenül dobták be az első blikkre is feltűnően kifordított ötletet, várva, hogy kapcsol-e a szakma és a közvélemény. Ha kapcsol, akkor lehet, hogy ez adja meg a kegyelemdöfést az amúgy is sokat kritizált városligeti fejlesztésnek.
