Különösen szembetűnő, az ELTE világháborús emlékműve a döntőben, aminél kisebb „építészeti” alkotás már tényleg nehezen képzelhető el. A 200 méter hosszú, de egy centi magas bronzszalagon elesett hősök neve szerepel tisztelgésként, amit az épület téglaburkolatának egyik fugájába illesztettek be. Bár mindenképpen eredeti és nagyon finom megoldás (ami végső soron átlényegít egy meglévő épületet), mégis meglepő szereplőnek tűnik egy építészeti alkotásokat megítélni hivatott versenyben.
A létpék-visszavétel mellett a másik megfigyelhető tendencia a döntősöknél az egyszerűségre való törekvés. Az alkotók kevés eszközt használnak és azzal kívánnak erős üzenetet megfogalmazni. Egy anyagból, egy formanyelven építkezik például a debreceni lakóház, ami tradicionális környezetéhez kíván hangsúlyozottan mai reflexiót adni. Egyszerű, csúcsos formákból áll a kápolna, ahogy végtelenül egyszerű, éppen ezért magától értetődő a visegrádi épület kialakítása is. A Kazinczy utcai levesbár kifejezetten minimál stílusú, de ebben az esetben a japán tésztaleves témája indokolja a stílusbeli visszafogottságot. Talán egyetlen kivétel ebből a szempontból a galyatetői kilátó, amely elég összetett, „színes-szagos”, de kétségkívül mai kompozíciónak tűnik.
Kevés eszközzel, kicsi alkotásokkal is lehet tehát nagyot mondani, ez lehet a nemzetközi előzsűri üzenete, akik a 84 indulóból éppen a fentieket választották ki. A hazai zsűri tagjaként abban a szerencsében lehet részem a napokban, hogy élőben is megnézhetem a kollégákkal a döntős épületeket, így nagyon kíváncsi vagyok. Az útról és a döntő eredményéről is be fogok számolni, aki addig is véleményt nyilvánítana szavazatával, hogy neki milyen épületek tetszenek, péntekig megteheti itt. Aki a 84 indulót szeretné egyben látni, itt nézheti meg őket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!