Több építészeti díjat is osztanak Magyarországon, de presztízsben mind közül kiemelkedik a Média Építészeti Díja. Az évről évre komoly médiafigyelemmel kísért építészeti megmérettetés súlyát nem csak a jól eltalált alapkoncepció adja: maga az építészszakma is kitüntetésként tekint a versenyben való megmérettetés lehetőségére.
A Média Építészeti Díját a rangos hazai építészeti szakportálon, az Építészfórumon publikált, megvalósult épületek közül minden évben csak egyetlenegy kaphatja meg. A publikált épületek alkotóinak külön jelezniük kell, hogy szeretnének-e indulni a versenyben. Az indulók közül neves építészkritikusokból és építészekből álló nemzetközi előzsűri válogatja ki azokat, akik közül a döntőben a gálaesten végül kikerül a győztes. A gálán a zsűrit olyan neves hazai újságírók adják, akik szoktak építészetről írni, de ők maguk többnyire nem építészek – így tulajdonképpen civilként mondanak véleményt az egyes alkotásokról.
Az, hogy a hazai építészek elfogadják a Média Építészeti Díját, jól mutatja, hogy csökken a szakmabeliek és a „civilek” közötti távolság, és elindult egyfajta párbeszéd. Hiszen itt nem szakmabeli kollégák, hanem hozzá nem értők fognak véleményt mondani, és ahhoz bizony sokszor alázat kell, hogy a kevésbé szakmai szempontokat (pl. „nem tetszik, mert beleakad a ruhám”) is elfogadja az ember.
Az idei, 11. Média Építészeti Díjának előzsűrijét a holland építészeti magazin, az A10 és a horvát ORIS főszerkesztői, valamint a 2016-os Lisszaboni Építészeti Triennále egyik főkurátora adja, név szerint Indira van ‘t Klooster, Andrija Rusan és Diogo Seixas Lopes. Amíg ők dolgoznak, nézzünk pár példát, milyen magyar művek közül is válogathat a nemzetközi zsűri. (Az Építészfórumra regisztrált munkák összegyűjtve egy kattintással elérhetőek itt.) Az alábbi válogatás teljesen szubjektív, mindössze azt a célt szolgálja, hogy egy előzetes rápillantást adjon a szélesebb közönségnek is az idei év kiemelkedő hazai építészeti teljesítményeire.
A versenyre regisztrált nevezők közül minden bizonnyal elnyerné a média zsűri és a közönség tetszését is az a villányi borászat, amely éppen a formabontó megoldások kerülésével, a hagyományos formák használatával hívja fel magára a figyelmet. Tervezője, Getto Tamás neve nem véletlenül ismerős, hiszen ő volt az egyik a két építész közül, akik a milánói magyar pavilon pályázaton győztes tervét jegyezték. (Milánóban a kormánybiztos döntése miatt végül a pályázaton második helyezett épületet valósították meg.)
Jól áll viszont a rendhagyó forma a veszprémi állatkert új elefántházának, ami Gaschler Gábor építész alkotása. Az egyszerűségében is izgalmas építmény érdeme, hogy funkciójára tekintettel nem is akar megszokott épületnek látszani. Szerencsés megoldás, ahogy a külsőben is látszik a belső kifutó és a látogatótér kettéválasztott tömege.
A tavalyi győztes, az Almagyar Borkemping, Borterasz és Venyige Spa receptjét idézi fel a Héthatár Welness Tanya, amely egy vidékfejlesztési turisztikai pályázat keretében valósult meg. Petrus Ferenc munkája jó példa arra, hogyan lehet mai és trendi értéket teremteni vidéki környezetben, a szokásos, és emiatt néha már unalmasba hajló, múltidéző hangulat helyett.
A Borbás Péter tervei alapján, Szentendrén felépült passzív családi ház az előzővel szemben viszont éppen arra jó példa, hogyan lehet a tradicionális értékeket szervesen folytatni – így készült el a hagyományos értékrenden alapuló, mégis egyértelműen kortárs szerkesztésű családi ház.
Napjaink egyre népszerűbb gasztronómiai helyei is izgalmas építészeti kihívást jelentenek az érzékeny alkotók számára. Még egy kicsi levesbár is lehet olyan fontos feladat, hogy egyszerre három építészt is megkíván: a japán hangulatot idéző helyet Varga Noémi, Vízkelety Rita és Lengyel Márton tervezte.
Műemlékvédelmi munkák közül már csak jelentőségénél fogva is kiemelkedik az Óbudai Gázgyár megújítása, aminek keretében megmenekült a pusztulástól a híres víztorony és a körülötte álló hajdani kátránytornyok is. Az épületek mellett álló régi csarnok ad otthont az IBS-nek (Nemzetközi Üzleti Főiskola). Kajdócsi Jenő munkája gyönyörűen vegyíti a kortárs részmegoldásokat a hagyományos szerkezetekkel.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy ebben az évben Óbudán volt a legnagyobb műemléki durranás, a nevezettek között nem kisebb versenyzőt találunk, mint a pápai Esterházy-kastély, melynek újjáépítése és fejlesztése Kaló Judit Bernadett nevéhez fűződik. A több ütemben megvalósult 2009-től 2015-ig tartó, mintaszerű beruházásnak köszönhetően újra látogatható a nevezetes kastély.
A fegyelmezett munkák között izgalmas induló Kovács Péter építész saját, rendhagyó debreceni háza, ami betekintést enged abba, milyen alkotói gesztusok lehetnek egy építész lelkében. Ami egyértelmű megoldás lehetne az utca embere számára, az nem mindig az egy építésznek. Így is lehet jól élni: kétségkívül újszerű, izgalmas, környezetébe mégis jól passzoló megoldás született.
Ha már Debrecenben vagyunk, mindenképp ki kell emelni a nemrég átadott Holokauszt Emlékhelyet, ami Sugár Péter és Nagy Marianna mellett szintén Kovács Péter munkája. A nagyívű kompozíció kerül minden szélsőséges megoldást, drámai ereje egyszerűségében, mégis megkerülhetetlenségében rejlik.
Az egykori Makovecz-tanítvány, a korábban nemzetközi ismertségre és elismertségre is szert tevő Ekler Dezső által tervezett győrújbaráti szőlőlé üzemet is érdemes kiemelni – a dülöngélő, zöld épület kétségbevonhatatlan művészi értékeinek befogadásához nem árt a szakmai tájékozottság és érzékenység. Laikusként valószínűleg nem könnyű érteni, éppen ezért jó alanya lehet a felek közti párbeszédnek: a Média Építészeti Díjának pedig ez a legfőbb célja.
A vérprofi, mégis emészthető minimalizmusra kiváló példa Gutowski Robert munkája, a Pannonhalmára készült tornaterem. Az építészeti minőségre nagyon adó pannonhalmi bencések évről évre szállítanak színvonalas épületeket a MÉD döntőjébe, könnyen lehet, hogy idén sem lesz ez másként.
Nehézsúlyú versenyző a Demeter Nóra és Zoboki Gábor által tervezett, (ők a Művészetek Palotája alkotói) Kínában megvalósult Nanshan Kulturális- és Sportközpont és Művészeti Múzeum. A számtalan művészi megoldással sziporkázó, nagyvonalú és immár valóban nemzetközi színvonalú alkotás képes lehet arra, hogy világszerte jó hírét vigye a magyar építészetnek.
Az idei indulók mezőnye nagyon erős, a fenti hirtelen válogatással csak ízelítőt kívántam adni, mekkora is a mostani merítési lehetőség. A magyar építészeti mezőny egyre erősebb, nem irigylem a nemzetközi zsűrit, akinek ezekből válogatnia kell. És mondom, a nevezettek között számtalan további, nagyon színvonalas munka található, például a Várkert Bazár, a Rudas fürdő, a Pilis-tetői kilátó, kiemelkedő színvonalú családi házak, a Tüskecsarnok vagy éppen a Kossuth téri sortűz áldozatainak új emlékhelye.
Egy cikkben lehetetlen mindent bemutatni, a Média Építészeti Díjáról, a döntőbe jutottakról és a verseny alakulásáról viszont be fogunk számolni. Aki jobban elmerülne a szép épületek nézegetésében, itt megteheti.
