Szőcs Géza költő létére igazi Don Quijote módjára ment szembe egy egész szakmával: előbb az etikettre fittyet hányva döntött a pályázaton második helyezett mellett, majd az igencsak vitatott színvonalú alkotás tervezőivel is összerúgta a port. A tervezők beszámolója szerint a tenderterv leadása után mehettek Isten hírével, a továbbiakból kihagyták őket. A milánói sztori összefoglalója és jelen állása itt olvasható az MNO-n.
A kezdetben borzasztó színvonalú látványtervvel publikált, sokakat állattetemre emlékeztető koncepció a megvalósítás során finomodott: a náddal fedett óriásgurigák (sámándobok) helyett végül rézgurigák készültek, elmaradt az „életfa” alakú homlokzati vízjáték, kortárs részletek jelentek meg az amúgy eléggé elvadult eredeti elképzelésen. Persze ez csak olyan finomodás, mint amiről már Besenyő Pista bácsi is megmondta a kőolaj kapcsán: finomodik ugyan, finomodik, de azért a végén ami kijön, még mindig nagyon nem finom.
Érdekes volt, hogy a tervezők éppen az eredeti tervben véltek olyan értéket látni, amelynek megváltozása miatt elhatárolódtak a Szőcs által levezényelt változtatásoktól. Pedig egyrészt éppen ezeknek köszönhető, hogy elmaradt a botrány. Az épület így „beleszürkült” a mezőnybe, az építészettől csak attrakciót váró, a kiállításon számos ingert kapó látogatók csak egy nagy kerek formát láttak belőle, mikor odaértek.
Az építészetben éppen az a szép, hogy nagyon kevés eszközzel is csodákra lehet képes. Ez a csoda azonban sohasem garantált: kell ahhoz valami megmagyarázhatatlan, hogy a falak, tetők, szerkezetek összessége lenyűgözze látogatóját. A magyar pavilon végül nem lett lenyűgöző, ahogy sok más társa sem. A magyar kudarc szerencsés elmaradásának másik oka az volt, hogy a kiállító országok nem vették elég komolyan a rendezvény üzenetét: fenntartható, felelős megoldások helyett többségük pavilonja szintén egyszerű országimázs volt, építészeti blablával.
A kivitelezés során végrehajtott számos apró változtatásnak, és a „táplálni a világot, energiát adni az életnek” mottó iránt viszonylag közönyös pavilonoknak köszönhetően úsztuk meg, hogy kellemetlen élményeket vigyenek haza Magyarországról a látogatók. Több volt ebben a lehetőségben, hiszen az építészeti pályázaton győztes, „Malom” névre hallgató koncepció könnyebben érthető üzenetet tolmácsolt volna folyóvizekben és termőterületekben bővelkedő országunkról, mindenféle spirituálisnak szánt, fellengzős, majd jórészt elmaradó körítések nélkül.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!