Mostantól mindenki azt épít, amit akar

Törvény van róla, hogy nem szólhat bele senki, milyen legyen a háza. Vigyázat, nem vicc!

Óriási kérdés, hogy mi lesz ebben a helyzetben az építészekkel, akiket Lázár János ügyesen altatott az utóbbi egy évben. (Még Nemzeti Építészetpolitika is készült, szépen deklarált alapelvekkel az építészet társadalmi jelentőségéről, hogy most lehessen mit farba rúgni.) Ígértek itt mindent, szabályozott díjszámítást, nagyobb felelősséget, de ezekből egyelőre nem valósult meg semmi. Per pillanat a drága egyetemi képzésből kikerülő építészek társadalmi elfogadottsága a nullát közelíti, január 1-jétől azonban tényleg nulla lesz. A fenti, bejelentési eljárásért az építtetők még kevesebbet akarnak majd fizetni, mint a mostani engedélyezési eljárás igen összetett dokumentációjáért.

Tessék elképzelni a jelenetet: becsenget a sokoldalú megrendelő az építészhez, kezében a kockás papírral. Te, Jenő, rajzold ezt meg gyorsan, hogy fel tudjam tölteni a bejelentést, mert jönne a Jocó két hét múlva, hogy kezdjük az építést. Mennyi lesz? Ne hülyéskedj, megcsinálod ezt te két perc alatt, én már ki is találtam, látod, gondolkoznod sem kell. Max. 50 000-et tudok adni érte. Micsoda? Hogy menjek az anyámba? Jól van, akkor keresek másik építészt, az majd megrajzolja.

A következményeket, gondolom, nem kell ecsetelni. Nem a munka nélkül maradt építészek éhségtől kisírt szemű kisgyermekeire gondolok, csak az aránytalan, rossz helyre telepített, rikító színekre mázolt, ügyetlen helyiségfelosztású, ezek miatt később nehezen értékesíthető házakra, amelyeket felépíthet bárki, ha azt hiszi, hogy tud tervezni. A végletekig leegyszerűsített folyamatot mostantól egyedül az építész irányíthatná, erre azonban csak akkor lesz képes, ha az építtető kénytelen lesz őt komolyan venni. Január 1-jét követően addig, amíg ki nem jön a rég beígért törvény az építészek minimum díjszabásáról és a körülhatárolt felelősségükről, 15 napon belül bármikor elkezdhetnek építeni az ön szomszédjában is bármilyen ronda házat.

A 2015. évi CCXII. törvény egyetlen, bevallott célja, hogy az egyszerűsítés hatására beinduló építkezések belökjék a gazdaságot. A törvényt nem érdekli, hogy ez milyen ház lesz, csak az, hogy építőanyagot kelljen venni hozzá, és a munkabéreken keresztül az eddig a párnacihában tárolt pénzek menjenek ki a gazdaságba. Ezt célozta az új építésű lakások építésére a napokban bevezetett 5%-os ÁFA is. Ahhoz, hogy ezek a házak szépek és egyáltalán használhatóak legyenek, vagy az építészeknek kell nagyobb mozgásteret biztosítani a gyakran rámenős és értetlen építtetőikkel szemben, vagy legalább a településképi eljárásokat kellene megőrizni, bármilyen gyors ügyintézési határidővel, hogy magát az építést ne, csak az ízléstelenséget, a rossz házakat eredményező felesleges pénzkidobást akadályozza meg.

„A turizmusért folyó nemzetközi versenyben és az országimázs alakításában az építészeti minőségnek meghatározó szerepe van”- szól a nemrég kiadott Nemzeti Építészetpolitika egyik veretes mondata. Ennek az imázsnak szerves részét képezi a lakóházak összessége is – gondoljunk csak hangulatos falvainkra, vagy nagyobb léptékben az egységes építészeti megjelenésű pesti Belvárosra. Ezt az idillt, ezt az értékes épített környezetet szeretné ma is mindenki biztosítani, ehhez azonban képzett szem és tudatos szellem kell.