A csata jeleneteit a Kárpát-medence legnagyobb hagyományőrző íjásztalálkozóján, a Nyílzáporon elevenítették föl a harcosok, akik között szép számmal voltak nők és gyermekek is.
Magyar Attila főszervező az MTI-nek elmondta, 907-ben Gyermek Lajos keleti frank király parancsára hatalmas bajor, sváb haderő vonult fel a magyarok ellen. A legendárium szerint százezren lehettek, de a mértékadó becslések szerint is többszörös túlerőben voltak a magyarokkal szemben.
A kisebb magyar lovascsapatok már a határvidéken, a gyepükön is meg-megtámadták a bajor csapatokat, ezzel lassítva felvonulásokat a Duna két partján. A végső összecsapásra pedig a mai Pozsony közelében került sor. A csata pontos menetéről keveset tudni, de a magyarok fölényes győzelmet arattak a túlerőben lévő ellenség fölött, a legenda szerint azonban súlyos árat fizettek érte, Árpád fejedelem halálos sebet kapott itt. Az immár hetedik alkalommal megszervezett Nyílzápor célja az ősök előtti tisztelgés mellett a magyar íjászhagyományok felelevenítése is – mondta Magyar Attila.
A csatajelenet során a Kárpát-medence minden szegletéből összesereglett íjászok szabályos hadrendben – tizedekbe, rajokba és századokba sorakozva – vonultak föl az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark melletti pusztán. Az egymást az Árpád-korban használt „hujj-hujj-hajrá” csatakiáltással köszönő harcosok közül először a lovas íjászok szálltak szembe a bajorokat alakító hagyományőrzőkkel, ezt a gyalogosok kézitusája követte, majd az íjászok az eget is szinte elsötétítő nyílzápora jött. Az íjászok előbb egymást váltva célzott lövéseket adtak le a képzeletbeli ellenséget szimbolizáló célbábukra, majd fegyvereiket az ég felé irányítva egyszerre árasztották el az ellenfél táborát nyílvesszőikkel.
