Ezért keresnek még mindig rosszabbul a nők

A munka világában való érvényesülés egyik legmeghatározóbb tényezője, hogy a nők hogyan gondolkodnak saját magukról, a társadalomban betöltött szerepükről.

A világ legismertebb sajtóorgánumaiban is rendszeresen felmerülő téma a nemek közötti megkülönböztetés kérdése a munka terén, különös tekintettel a nők karrierépítésére. Nemrégiben a The New York Timesban lehetett olvasni egy riportot olyan nőkről, akik a családalapítás miatt otthagyták a munkájukat, de most vissza szeretnének térni a munka világába. Az ő történetük is azt bizonyítja, hogy a nemek közötti bérszakadék továbbra is meghatározó dilemma a nők helyzetét illetően, nem beszélve a munkahelyi elvárások és az otthoni kötelezettségek közötti egyensúlyozásról.

A Bloomberg például arról számolt be, hogy a világ legjobban fizetett vezető beosztású egyénei között is hátrányt szenvednek a nők. A 2500 ember közül ugyanis 198 nőnek 18 százalékkal kevesebb a fizetése, mint ugyanolyan beosztásban lévő férfi társaiknak. A BBC is megragadta ezt a témakört, és különböző állásfoglalásokat, a nők helyzetével kapcsolatos „mítoszokat” gyűjtött egy csokorba.

Ilyen a C-Change Media Inc. alapító-főszerkesztőjének blogbejegyzése is. John A. Byrne azt a kérdést feszegeti, hogy mi tartja a vissza a nőket attól, hogy a férfiakkal egyenlő mértékben érvényesüljenek karrierépítésük során. A Harvard Business School tanulmányára hivatkozva arról számol be, hogy a nyilatkozó nők 84 százaléka szerint a legfőbb hátráltató tényezők számukra, ha hosszabb ideig elhagyják a munka világát, illetve kisebb óraszámban dolgoznak. A második fő akadály, amikor egy nő a családját a munkája fölé helyezi, a tanulmányban a nők 82 százaléka jelölte meg ezt az okot.

A kismamák munkaerő-piaci visszatérését támogató, úgynevezett „gyed extra” bevezetéséről tárgyal szeptemberi ülésén a Fidesz parlamenti frakciója – jelentette be Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője. Nem ez az első lépés annak érdekében, hogy javuljon hazánkban a nők munkaerő-piaci helyzete.

Több cégnél figyelembe veszik a megváltozott körülményeket, és egyéb segítő utak is léteznek. Az egyik ilyen a Munka kisgyerekkel program. Csapó Gábor menedzser ismertetése szerint ezzel a programmal azt vállalták, hogy 2013 végéig száz szülőnek segítenek visszatérni a munkaerőpiacra, és a munka elkezdésétől számított hat hónapon át tartó nyomon követést vállaltak, hogy az illető meg tudja-e tartani az állását.

Tavaly a 15–64 éves nők 52,1 százaléka dolgozott Magyarországon, ilyen magas éves foglalkoztatási rátát 1992 óta nem mért a Központi Statisztikai Hivatal.

A Sydney-ben alapított ausztrál internetes áruház, a RedBalloon alapítója összegyűjtötte a leggyakoribb hiedelmeket, melyek arról szólnak, miért keresnek kevesebbet a nők a férfiaknál. Mint írta, sok elméletet hallott arról, hogy miért van ez a megkülönböztetés a nők és a férfiak között. Naomi Simmons ezek közé sorolja azt az elképzelést, hogy a nők nem is akarnak felsőbb vezetői munkát, kevesebb a tapasztalatuk, nem tárgyalnak elég keményen, és nevelőként tekintenek magukra.

Ahogy a nők gondolkodnak magukról, az kritikus – vélekedik Simmons. A nők gyakran határozzák meg szerepüket a társadalmi normáktól vezérelve. Sokan pedig azt hiszik, nekik jobban kell bizonyítaniuk, és akár sokkal kevesebb pénzért dolgoznak, de amíg ugyanazért a munkáért nem kapnak a férfiakkal egyenlő mértékű fizetést, addig nem beszélhetünk egyenlőségről – vélekedik Simmons, utalva a Bloomberg beszámolójára. A női vezetők azt mondják, kevésbé határozottak, ha a fizetésről van szó, mivel szeretnék elkerülni, hogy agresszívnek és önzőnek titulálják őket.

Mike Smith, az ausztrál bankóriás, az ANZ vezérigazgatója elárulta, miért tűzte ki célul, hogy javítsa a nemek közötti egyensúlyt a cégnél. 2010 áprilisában Ausztráliában a nemek megkülönböztetésével foglalkozó biztos, Elizabeth Broderick 22 magas rangú vezetőt hívott össze, hogy létrehozzanak egy olyan kezdeményezést, melynek célja a nemek közötti egyenlőség erősítése és a női vezetők képviselete az ausztrál üzleti életben.

„Egyetértettünk abban hogy a cél érdekében nagy erejű üzleti rendezvényeken és fórumokon is hallatni fogjuk a hangunkat” – fogalmazott Smith, aki arra is ígéretet tett, hogy javítja a nemek közötti egyensúlyt saját cégénél, ahol a foglalkoztatottak 55 százaléka nő, de a vezetőknek csak 38 százaléka tartozik a „gyengébb nemhez”.

Az üzleti vezetőknek – nőknek és férfiaknak egyaránt – kötelessége, hogy javítsák a sokszínűséget a munkahelyeken – véli a bankvezető. Az ANZ célja, hogy legalább 1 százalékkal növeljék a női vezetők képviseletét, ami komoly kihívást jelent a 47 000 embert foglalkoztató cégnél.