Mire számíthat Schumacher: minden a mesterséges kómáról

A mesterséges kóma kockázatai és veszélyei az idegorvos szemével. Meddig tarthat? És mit hozhat az ébredés?

Az orvos gyakran kísérletet tesz az érintett kómából való felébresztésére, vagy legalábbis igyekszik a beteget a lehető legközelebb tartani az ébrenléthez, így segítve a normális alvás-ébrenlét ritmusát. A legmélyebb mesterséges kóma esetén is valószínűleg egy kicsit ébren van a beteg, mivel sokan ebben a helyzetben is reagálnak az ismerős hangokra és érintésekre.

Mint ismert, Michael Schumacher síelés közben szenvedett súlyos balesetet a franciaországi Meribelnél. Rekonstruálták a hétszeres világbajnok Forma–1-es pilóta utolsó csúszását, az esés körülményeiről még annyit tudunk, hogy a sportoló sisakja kettétört. Az esésről előkerült egy mobilfelvétel is, amelyet egy utaskísérő juttatott el a német sajtónak. Később a sportoló családja átadta a tulajdonában lévő felvételeket, amelyeket a Schumacher bukósisakján viselt kamera készített. Minden idők legeredményesebb Forma–1-es pilótája jelenleg is mesterséges kómában van.

Az olyan súlyos fejsérülés esetén, mint amilyen Schumacheré is, a mesterséges kóma nem csak a fájdalomcsillapítás miatt fontos. A súlyos fejsérülés esetén, mint ahogy más testrészek esetén is, az agy is megduzzad, csakhogy ebben az esetben a koponyában erre nincs elegendő hely. Ez azért veszélyes, mert a véredények így be vannak fogva, amelyeknek pedig az oxigénellátás lenne a fő feladatuk, oxigén nélkül viszont a sejtek meghalnak, ez pedig súlyos következményekkel járna.

Ilyen esetben a testet 32-34 fokosra hűtik, ami lassítja az anyagcserét, az agy pedig kevesebb oxigént igényel. A mesterséges kóma és a szervezet hűtése segít elkerülni a súlyos károkat az agyban. A traumatológusok mindig arra törekszenek, hogy a kóma olyan rövid legyen, amilyen csak lehet, ha lehetséges, tartson mindössze öt napig.

Bár meglehetősen alacsony a mesterséges kóma kockázata – legalábbis így tartják a szakértők –, ennek ellenére csak indokolt esetben alkalmazzák, és csak akkor, ha már nincs más út, vagy az egyéb kezelési módszerek kudarcot vallottak.

„Nagyon fontos, hogy folyamatosan ellenőrizzük az altatás mélységét, és állandó ellenőrzés mellett a megszokott szinten tartsuk. Mihelyst a kritikus szakasz, vagyis a beteg koponyájában a nyomás csökken, a pácienst felébresztjük, vagyis lekapcsoljuk a lélegeztetőgépről – mondta Oliver Sakowitz, a Heidelbergi Idegsebészeti Klinika egyik szakértője.

A súlyos traumás agyi sérülésen átesett páciensek esetén, mint amilyen Schumacher is, a vérzés és a duzzanat fokozatos csökkenését kell először elérni. Lépésről lépésre készítik fel a szervezetet arra, hogy ismét saját maga vegye át az irányítást a test felett, ez a folyamat először a légzéssel történik. Aztán szépen lassan az összes többi funkció is visszaáll – jó esetben.

Az, hogy ez mennyi ideig tart, függ az altatás hosszától és milyenségétől, a beteg életkorától, állapotától, a baleset előtti betegségektől, de még attól is, hogy a szervezet hogyan képes lebontani a kapott gyógyszereket, és egyáltalán milyen szereket használtak az altatás során. Egyes érintettek beszámolói szerint az ébredéshez képest volt, hogy akár két hétig is eltartott, amíg minden helyreállt. Sok beteg azt mondta, hogy eleinte volt, amire egyáltalán nem emlékezett, de olyan eset is előfordult már, hogy a páciens nem tudta, hogy ébren volt-e, vagy csak álmodott.

Vannak olyan esetek – ez különösen időseknél fordul elő, vagy azoknál, akik sokáig voltak mesterséges kómában –, hogy a keringés felborul, rémálmok, téveszmék és hallucinációk gyötrik a beteget – az orvosok szerint ez azonban csak átmeneti állapot.

Azt csak ébredés után lehet meghatározni, hogy milyen maradandó károsodást szenvedett a beteg. Az olyan súlyos koponyasérülés esetén, amilyet Schumacher is szenvedett, sajnos ennek a veszélye igen nagy. Gyakran előfordul az is, hogy a pácienseknek alapvető dolgokat – mint például az evés és az ivás – újra meg kell tanulniuk. Sajnos annak a kockázata is fennáll, hogy a beteg továbbra is vegetatív állapotban marad, kinyitja ugyan a szemét, érzékeli a környezetét, de nem képes reagálni a külvilágra.

A mesterséges kómával szemben az igazi kóma életveszélyes. Még az előzőnek az időtartamát és a mélységét az orvosok képesek szabályozni, addig az igazi kómáét nem. Az igazi kóma – úgy tartják – a test védőreakciója a kibírhatatlan fájdalomra. A kóma mindig súlyos, gyakran életveszélyes agyi sérülés következménye. Az, hogy a beteg felébred-e vagy sem, mindig a fejsérülés mértékétől függ. Az igazi kóma vagy csak néhány napig tart, vagy hetekig, eközben vagy javul a beteg állapota, vagy elkerülhetetlenül beáll az agyhalál.