Yves Saint Laurent – Menekülés a divatba

Yves Saint Laurent, a világhírű divattervező nyomában jártunk.

Vajon mi a divat? A külsőségek minden fölé helyezése? Miért öltözik valaki divatosan? Azért, mert számára „a ruha teszi az embert”, vagy az öltözködés által akar üzenni valamit a világnak? Azt, hogy ő „valaki”, egyedi és különleges, és nem feltétlen az, akivé a többiek teszik. A divat és az öltözködés az önkifejezés egyik nagy eszköze is egyben – így tekinthetett rá maga Yves Saint Laurent is.

Yves Saint Laurent egy algériai városban, Oranban látta meg a napvilágot 1936. augusztus 1-jén. Az iskolában sokat csúfolták feminin vonásai miatt a törékeny fiút, aki menekülőutat látott meg a divatban. Eleinte édesanyjának és húgainak tervezett ruhákat, ekkor még legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy nevéből előkelő márka lesz, Caroline Rennolds Milbank írónő pedig ekképp fog róla nyilatkozni 1985-ben: „A legünnepeltebb és legbefolyásosabb divattervezője az elmúlt 25 évnek.”

Pedig így lett, Saint Laurent nem állt meg az otthoni tervezésnél, 18. életévében Párizsba költözött, ahol a híres divatiskolában (Chambre Syndicale de la Haute Couture) folytatta tanulmányait. A francia Vogue-ban is megjelentek divatrajzai, a lap főszerkesztője, Michael De Brunhoff pedig maga Christian Dior figyelmébe ajánlotta a tehetséges fiút.

Sikerült felvételt nyernie a divatházba, ahol Dior haláláig, 1957-ig dolgozott. Yves Saint Laurent később így emlékezett a divatvilág egyik legnagyobb alakjára: „Dior teljesen elkápráztatott. Képtelen voltam megszólalni előtte. A művészetem alapjaira tanított meg. Akármi is történt később, sosem felejtem el az éveket, amiket mellette tölthettem.” Dior pártfogása alatt stílusa kiforrott és egyre többen figyeltek fel rá.

Dior halála után művészeti vezetőnek nevezték ki, ám 1960-ban egészen más irányba vitt az útja: besorozták a francia hadseregbe, hogy harcoljon az algériai polgárháborúban. Pár nap múlva azonban ideg-összeroppanást kapott, amiért elektrosokk-terápiával és drogokkal kezelték, melynek következtében drogfüggővé vált, ez pedig a Dior-háznál az állásába került. A lábadozás időszaka után, 1961-ben Pierre Bergé üzletemberrel divatházat alapított, és elkészültek az első saját neve alatt futó kollekciók.

Hosszú évtizedek munkája után 2002-ben vonult vissza a tervezéstől, ekkorra már az egész világon ismertté vált a neve. 2008-ban hosszan elhúzódó betegség után hunyt el – agydaganata volt.

Munkássága elején lágy esésű ruhákat tervezett, válltömés és merevítés nélkül. Ahogyan az Index is említi, a későbbiekben is a test vonalát hangsúlyozta tervezéseiben, épp ezért nem szerette a túldíszítettséget, az egyszerűség pártján állt.

A férfias ruhadarabokat nőiesítette, az „uniszex” divat előretörését hirdette. Véleménye szerint sem a ballonkabát, sem a bőrdzseki, sem a nadrág nem „férfiprivilégium”, így megteremtette ezek nőies változatát, általa lett klasszikus a női nadrágkosztüm. Segítette és pártolta a nőket és stílusuk megtalálását. Úgy tartotta: „Az a nő nem egészséges, aki nem találta meg saját stílusát, aki nem érzi magát kényelmesen a ruháiban, aki nem tud a megjelenésével összhangban élni. Az ilyen nőnek nincs önbizalma, nem sugároz magából boldogságot.”

Készített darabokat farmerből, áttetsző anyagból készült blúzai pedig egyenesen botrányt robbantottak ki. Az overall sokáig csak munkaruházatként volt jelen, ám Saint Laurent-nak ebből is sikerült divatot csinálnia. Ahogy a szűk nadrágok és szűk combcsizmák – melyek most reneszánszukat élik – és tweedöltönyök is stílusának alapkövét képezték. A bizonyos „trapézruha” megalkotója is ő volt, ez a keskeny vállú darab a fenékrésznél kezd el finoman bővülni, viselőjének visszafogott eleganciát kölcsönözve.

Yves Saint Laurent-ről, a divatszakmának ezen ikonikus alakjáról már több film is készült, ám most, 2014-ben ismét vászonra viszik nem mindennapi történetét. A Pierre Niney főszereplésével készült filmben végigkövethetjük a divattervező életének egy igen nagy szakaszát mind a munka, mind a magánélet terén.