Hosszú évtizedek munkája után 2002-ben vonult vissza a tervezéstől, ekkorra már az egész világon ismertté vált a neve. 2008-ban hosszan elhúzódó betegség után hunyt el – agydaganata volt.
Munkássága elején lágy esésű ruhákat tervezett, válltömés és merevítés nélkül. Ahogyan az Index is említi, a későbbiekben is a test vonalát hangsúlyozta tervezéseiben, épp ezért nem szerette a túldíszítettséget, az egyszerűség pártján állt.
A férfias ruhadarabokat nőiesítette, az „uniszex” divat előretörését hirdette. Véleménye szerint sem a ballonkabát, sem a bőrdzseki, sem a nadrág nem „férfiprivilégium”, így megteremtette ezek nőies változatát, általa lett klasszikus a női nadrágkosztüm. Segítette és pártolta a nőket és stílusuk megtalálását. Úgy tartotta: „Az a nő nem egészséges, aki nem találta meg saját stílusát, aki nem érzi magát kényelmesen a ruháiban, aki nem tud a megjelenésével összhangban élni. Az ilyen nőnek nincs önbizalma, nem sugároz magából boldogságot.”
Készített darabokat farmerből, áttetsző anyagból készült blúzai pedig egyenesen botrányt robbantottak ki. Az overall sokáig csak munkaruházatként volt jelen, ám Saint Laurent-nak ebből is sikerült divatot csinálnia. Ahogy a szűk nadrágok és szűk combcsizmák – melyek most reneszánszukat élik – és tweedöltönyök is stílusának alapkövét képezték. A bizonyos „trapézruha” megalkotója is ő volt, ez a keskeny vállú darab a fenékrésznél kezd el finoman bővülni, viselőjének visszafogott eleganciát kölcsönözve.
Yves Saint Laurent-ről, a divatszakmának ezen ikonikus alakjáról már több film is készült, ám most, 2014-ben ismét vászonra viszik nem mindennapi történetét. A Pierre Niney főszereplésével készült filmben végigkövethetjük a divattervező életének egy igen nagy szakaszát mind a munka, mind a magánélet terén.
