„Nem rossz pénz, és még élvezem is”

Budapest több hónapos spontán zenei fesztiválján jártunk. Videóriport.

Havasi Zsolt
2015. 09. 27. 17:05
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A világ egyik leghíresebb klasszikus zeneszerzője, Ludwig van Beethoven szerint „a zene az egyetlen anyagtalan bejárat egy olyan világba, amely magasabb a tudásnál, s amely körülveszi az embert anélkül, hogy ő megragadhatná”.A 18. és 19. század polgári társadalmának zenei műveltsége miatt a Beethoven vagy épp Haydn által megkomponált darabok előadásai rangos társadalmi eseményként emelkedtek ki a hétköznapok poros valóságából. A magas szintű művészet élvezete mellett hosszas eszmecserék is folytak egy-egy darabról. És ez akkor így is volt rendjén.A zenéről folytatott diskurzus, a zene ipara és helyszíne két század elteltével megváltozott. A 21. században a zene töméntelen mennyiségben ömlik ránk, és mára a számítógépes eszközök segítségével komponált alkotások váltak a mindennapok részévé. Vannak azért megmaradt elemek: a tudás csillogtatása és a szórakoztatás. Úton-útfélen körülvesznek minket olyan emberek, akik egy „magasabb tudást” szeretnének átadni – persze némi apróért cserébe. A filozófia és az utcazene között nem túl sok a közös pont, mégis Beethoven gondolataiból néhány fogalom kiragadásával jól körülhatárolható az utcazenészek „jellemzője”. Egyedi hangzást teremtenek, tudásuk olykor magukkal ragadja a járókelőket, és még ha a széles skálán akad nem oda illő darab is, összességében azért elmondható: üde színfoltjai a városnak. Az utcazene Budapest (és számos metropolisz) szerves alkotóeleme lett.A 3/2013. (III. 8.) fővárosi közgyűlési rendelet rendelkezik a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról. Ez alapján 160 forint/négyzetméter/nap az utcazenélés díja, az infláció miatt növelt összeg szerint a ténylegesen alkalmazott díj ez esetben 163 forint. A díj független attól, hogy melyik fővárosi tulajdonú területre kérelmezik, mindenhol egységes. Minden kérelmet – így az utcazenélést is – a tulajdonosi, gazdasági és közterület-hasznosítási bizottság bírál el.Schubert, Vivaldi, Brahms, Hobo, Guns & Roses – néhány olyan „klasszikus”, akinek dalait gyakran hallhatjuk egyedi tolmácsolásban, ha a Duna-korzón vagy épp a belvárosban sétálunk.„Az motivál, hogy az emberek jól érezzék magukat, mert az a tapasztalatom, hogy nagyon csendesek a pesti utcák. A legjobb az, amikor egy dal végén odajönnek hozzám, és megkérdezik éppen mit játszottam” – vázolta fel álláspontját az utcazenéről egy Kálvin téren muzsikáló fiatal az MNO-nak.A főállásban vendéglátásban dolgozó huszonéves szerint szűrni kellene, hogy kik játszhatnak az utcán, hiszen mint mondta, vannak olyan, önmagukat zenésznek nevező emberek, akik rontják a tehetségesebb társaik által kialakított összképet.A szűrő egyébként egészen tavaly év végéig működött. A Főpolgármesteri Hivatal portálunknak elküldött tájékoztatása szerint 2014-ben és a korábbi években, a más tagi összetételben működő közterület-hasznosítási bizottság előtt valóban az volt a gyakorlat, hogy az utcazenészeket és a zenei tudásukat meghallgatták személyesen a bizottsági ülésen, de a 2014 decemberében újonnan létrejött bizottság már nem követi ezt a gyakorlatot, nem is kötelezi rá semmi.Most, hogy már nem kell átmenni a rostán, és csak egy kisebb összeget kell fizetni az elfoglalt területért, bővült a paletta. A főváros zenei sokszínűsége kifejezetten szembetűnő. Találunk több órán át, két akkorddal a világ összes slágerét „eljátszó” negyven év körüli hölgyet és Zeneakadémián végzett, harminc éve zenélő urat is. Utóbbi elmondása szerint az utcazene tökéletes mérce. „Ahogy játszol, úgy díjaznak” – fogalmazott, hozzátéve: a közönség nagyrészt az ismertebb komolyzenei darabokra kíváncsi.De megéri a szabad téren zenélni? Másfél óra alatt ötezer forint gyűlt össze – mondta mosolyogva egy tizenegy éves kislány, akivel a budapesti Széchényi István téren találkoztunk. A zeneiskolában tanuló fiatal szerint amit csinál, nem gyakorlás, hanem koncert. Mint mondta, Schubertet és filmzenei darabokat játszik, arra a kérdésre pedig, hogy miért szeret az utcán zenélni, csak ennyit mondott: „sokkal több érzést tudok átadni”. Hiába, az utcazenére szükség van, még akkor is, ha ezért vissza kell venni a rohanó tempóból.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.