A csontritkulás következtében csípőtáji törést elszenvedők harminc százalékát egy éven belül elveszítjük – ennek a borzasztó adatnak az ismeretében nem csoda, hogy az újbóli törések fokozott kockázatára szeretné felhívni a figyelmet a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság (MOOT) Tovább ne törj! szlogennel indított kampánya. Céljuk, hogy aki már csontritkulással összefüggő törésen átesett, az mindenféleképpen gyógyszeres kezelésben részesüljön – mondta el az MNO-nak dr. Szekeres László, a társaság elnöke. Magyarországon és a világon mindenütt a betegség miatt törést elszenvedőknek legfeljebb húsz százalékát kezdik csak az alapbetegségére kezelni.
Ez azért is nagyon veszélyes, mert ha az első törés után a betegséget nem kezelik, ötszörösére nő a következő törés kockázata. A bármilyen csonttörést elszenvedőknél pedig jóval magasabb a halálozási arány.
Azoknak a betegeknek, akik túlélik a csípőtáji törést, az életkilátásaik ijesztő mértékben romlanak, 30-40 százalékuk további segítségre szorul, elveszíti járás- vagy önellátó képességét, ami komoly teher a családnak és a társadalomnak is. Nagyon fontos tehát, hogy a betegek kérjék a további vizsgálatokat – ezt szeretné elérni a MOOT, illetve azt is, hogy az alapellátásban dolgozók a törést elszenvedő betegeket irányítsák a szakellátásba.
A WHO, az ENSZ egészségügyi szervezete indítványára a csontritkulás, az oszteoporózis világnapját 1999 óta október 20-án tartják. A betegség Magyarországon is komoly népegészségügyi gond, közel egymillióan (600 ezer nő, 300 ezer férfi) szenvednek a kórban. Nagyobb veszélyben tehát a szebbik nem képviselői vannak, közülük is a vékony testalkatúak, illetve azok, akiknél az átlagosnál később jelentkezett az első menstruáció, illetve akik nem szültek. A betegség rizikótényezői közé szokták sorolni továbbá a mozgásszegény életmódot, a pajzsmirigy-túlműködést, az 1-es típusú cukorbetegséget, a dohányzást, a felszívódási zavart, a D-vitamin-hiányt, bizonyos gyógyszerek – például vérhígítók, epilepszia ellenes szerek, szteroidok – tartós és folyamatos szedését.
További probléma, hogy a rendszerbe bekerülő betegeknek nagyon rosszak a gyógyszerszedési szokásaik – ez egyébként minden más krónikus betegségben szenvedőre is igaz –: egy év múlva az érintettek mindössze 20-40, két év múlva már csak 20 százaléka szedi gyógyszerét. Szekeres szerint ez riasztó adat, amelyre megoldást jelenthetnek azok a gyógyszerek, amelyeket havonta elegendő bevenni, vagy a negyed-, félévente adható injekciók, illetve az évente alkalmazható infúzió. Nehezíti még a helyzetet, hogy a felnőtt magyar lakosság D-vitamin-ellátottsága nagyon rossz. (Mint ismert, a magyarok több mint kétharmada szenved D-vitamin-hiányban tél végére. Ez az adat pedig annak ismeretében, hogy akár három évvel is nőhetne az átlagéletkor, 7-10 százalékkal csökkenne a halandóság, és 35 százalékkal a rákos megbetegedések, ha megszüntetnénk a D-vitamin-hiányt, nagyon ijesztő.)
A sok nehézség és a magyar egészségügyi rendszer rengeteg problémája ellenére a csontritkulás kezelésében komoly eredményt sikerült elérni az elmúlt években – hangsúlyozta dr. Szekeres László.
A világon egyedülálló módon Magyarországon csökkent a csípőtáji törések száma: 2004-ben még 19 ezren szenvedték el, 2010-ben 11 ezren. Ez azt jelenti, hogy évente legalább 6000-8000 törés megelőzhető, és 2700 élet megmenthető a megfelelő kezeléssel.
Ez a csökkenés elsősorban az alapellátásban és a szakellátásban dolgozó szakemberek és a nem orvos egészségügyi dolgozók nagy odafigyelésének köszönhető a MOOT elnöke szerint. Továbbá azoknak az országos intézeteknek, klinikáknak, társadalmi szervezeteknek, amelyek nagyon jelentős energiákat fordítanak a szakorvosok képzésére. Fontos szereplők még a jogalkotók, finanszírozók és az új hatóanyagokat (jövőre új, ígéretes gyógyszer várható) kifejlesztő gyógyszercégek. Ebben a történetben nem elhanyagolható az sem, hogy a mai napig 70 százalékos támogatással kapják a betegek a csontritkulás kezelésére a gyógyszereket.
