Vadgazdálkodás: közösen a természetvédőkkel

Szabó Ferenc a vadászatot érintő változásokról, a vadkárról, múltról és jövőről.

– Előrelépés volt az állami erdőgazdaságok terén is.
– A tényszerű és elengedhetetlen átalakítások következményeként a huszonkét állami erdőgazdaság, mondhatjuk azt is, hogy élen jár a vadgazdálkodás terén. Mind szakmailag, mind gazdaságilag.

– És a vadászati egyesületek, földtulajdonosi közösségek?
– Sajnos itt már nem számolhatunk be sok pozitívumról. Sok esetben a pillanatnyi gazdasági haszonszerzés diktálja a tempót az egyesületeknél a vadásztatás vagy a vadgazdálkodás során. Az erdőgazdaságok tükrében tehát elmaradnak az egyesületek és a földtulajdonosi közösségek. De az nem is elvárás, hogy lépést tartsanak velük. A csaknem ezernégyszáz vadászatra jogosult egyesület és a földtulajdonosi közösség különböző színvonalon gazdálkodik. Náluk az egyesületi formából is fakadnak hiányosságok, például nincs előírva az egyesületi tisztségek vállalásakor szakmai, szakirányú végzettség. Ez hiba, és ennek következtében előfordulhat, hogy a megfelelő végzettség nélküli vadászmester irányít egy felsőfokú képesítésű hivatásos vadászt. Lássuk be, ez nem szerencsés dolog. A későbbiekben a jog erejénél fogva előrébb kell lépnünk ebben a tekintetben is.

– A megoldás talán a már több országban is bevált, állami felügyelet alá tartozó hivatásos vadászok foglalkoztatása is lehetne .
– Ez túl szép lenne. De a jelenlegi állapotokat a későbbiekben át kell értékelni, és politikai döntést kell majd hozni, amihez természetesen a teljes vadászati szakma biztosítja majd a háttéranyagot. Ez lenne az ideális, hiszen az egységes álláspontot képviselő szakszemélyzet elengedhetetlen a vadgazdálkodásban. Gondolok itt többek között arra, hogy a nem szakmai gondolkodás és hozzáállás nagy feszültséget okoz a vadászatra jogosultak, valamint az erdő- és agrárgazdálkodók között. Ennek látható formája a vad által okozott erdei és mezőgazdasági kár. Itt van a legnagyobb nézetkülönbség, hiszen a gazdálkodók szeretnének minél több profitot termelni, a vadász meg minél kevesebb vadkárt fizetni. A megoldás érdekében nélkülözhetetlenek a kompromisszumok.

– Mondhatjuk azt is, hogy ez lenne a jövő év egyik fő megoldandó feladata?
– Sok mindent szeretnénk megvalósítani, sok feladatunk lesz a közeljövőben. Idetartozik a vadkár is, ami nagyon komolyan érinti a gazdálkodást. Elfogadhatatlan az a mai gyakorlat és szakmai tudást nélkülöző hozzáállás, hogy ugyanazon földterületen egymástól merőben eltérő vadkárbecslési eredményre jutnak a szakemberek. Akár négyszeres, ötszörös különbségek is adódtak egy-egy becslés kapcsán. Én ezt szakmailag nem tudom elfogadni. Egységes rendszert kell kialakítani, megfelelő továbbképzésekkel, és ami szintén nagyon fontos, a különböző önös érdekek teljes kizárásával. Ehhez szintén biztosítanunk kell a törvényi hátteret.

– Már tavaly várható volt, hogy megszületik az új jogszabály, de ez valamiért elmaradt. Mi az oka, hogy nem valósult meg?
– A vadászati törvény rendbetétele valóban elodázódott. Ennek kialakításához nagyon fontos egy jó földtörvény, ugyanakkor szakmailag kívánatos lenne, ha az erdőtörvényt is elfogadnák a képviselők. E kettő függvényében majd a vadászati törvényt is rendbe lehetne és kell is tenni. Ezt szerencsés lenne ez év őszén vagy legkésőbb 2015 első fél évében a parlament elé vinni. A 2017. február 28-án lejáró tízéves vadgazdálkodási üzemtervi ciklus végét követően március 1-jével egy új időszámítás kezdődik a vadászatra jogosultak és a vadászterületek életében, ehhez pedig mindenképpen kell egy bizonyos felkészülési idő.

– Egy pillanatra térjünk még vissza a vadkárra. Az új vadászati törvénytervezetben az eddigi 95 százalékos vadászatra jogosulti és 5 százalékos gazdálkodói felelősség megosztást felváltaná egy 80:20 százalékos arány. Ez elfogadható lenne a minisztérium részéről?
– A Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti, halászati és vadászati főosztálya a vadászati törvény módosításával nem foglalkozott. Az új vadászati törvény tervezetének előkészítését az Országos Magyar Vadászkamara mint érdekképviselet vállalta magára, információink szerint eddig ők foglalkoztak vele. A szaktárca az érdekképviselettől a mai napig hivatalosan nem kapott semmiféle értesítést vagy visszajelzést ezzel a munkával kapcsolatosan. A szaksajtóból és a szakmai berkekből természetesen tudjuk, hogy jelenleg is zajlik az előkészület. Tudjuk, hogy egy nagyon nagy kívánságkosarat állítottak össze a vadászatra jogosultaknak, ahol mindenki elmondhatta az elképzeléseit, igényeit, és ebből alakítottak ki egy tervezetet, amelyen vélhetően még mindig dolgoznak.

– És ez nem lenne megfelelő?
– Úgy látom, hogy a készülő tervezet, amelyet mindeddig nem juttattak el a szaktárcának, csak az egyik serpenyője lesz a mérlegnek. Úgy vélem, hogy ezt a munkaanyagot az erdő- és agrárgazdálkodókkal nem egyeztették. Tehát ez csak a vadásztársadalmon belüli igényeket tartalmazza. Ami természetesen nem rossz, és meggyőződésem, hogy ezt felhasználva, szakmai érvek mentén, sok-sok kompromiszszummal, közös gondolkodással lehet majd ebben a témakörben tovább menni. Visszatérve a kérdésére, a vadkár az egyik legkényesebb és legfrekventáltabb kérdése a vadgazdálkodásnak. Ennek függvénye a nagyvadállomány mennyisége és minősége is. Szorosan idetartozik az élőhelyfejlesztés kérdése és az, hogy az agrárgazdálkodókat érdekeltté tudjuk tenni például abban, hogy elviseljék a nagyvadállomány jelenlétét. Olyan területi és élőhely-fejlesztési programokat szeretnénk indítani, amivel az apróvadállományt is magasabb szintre tudjuk hozni, mert ott jelenleg nagyon szomorú, kritikus a helyzet.

– Mire vezethető vissza az apróvadállomány ekkora mértékű csökkenése?
– Elsősorban a vaddisznólétszám rohamos növekedése, a ragadozógazdálkodás elhanyagolása, illetve az élőhely megváltozása a fő ok, amit a nagyüzemi termelés csak még súlyosabbá tesz, hiszen a gazdálkodók minden területet kihasználnak a termelés érdekében, beszántják a földeket, szinte közvetlenül az utak széléig. Ezeken a mezsgyéken lenne a legideálisabb élőhelye az apróvadnak Szeretném kihangsúlyozni, hogy a természetvédőkkel, a tudományos műhelyekkel Sopron, Gödöllő és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel közösen dolgozunk a helyzet jobbításán. Idetartozik, hogy december elején megalakult az Országos Vadgazdálkodási Tanács. Elnöke prof. dr. Csányi Sándor nemzetközi szinten is jegyzett vadbiológus, aki nem vadászember, de a vadgazdálkodás az élete. Az ő felkérésével is szerettük volna azt demonstrálni, hogy a gazdálkodás az elsődleges szempont, a vadászat csak ennek következménye. A tanács társelnöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, a szaktárca vezetőségét Bitay Márton Örs államtitkár képviseli.

– Ez jelentős lépésként könyvelhető el. Ugyanakkor a természetvédelem és a vadászat közötti ellentétek enyhítése érdekében is szükséges lenne némi beavatkozás .
– A tanács létrehozása is azt példázza, hogy az ágazat kellőképpen a helyére került, s az elkövetkezendő időszakban komoly feladatokat kell megoldani. Ugyanakkor kiemelném, hogy soha ilyen jó és harmonikus együttműködés a természetvédelem és a vadászat között nem volt. A közös épületnek köszönhetően napi kapcsolatban vagyunk, közösen gondolkodunk, közösen próbáljuk megoldani a ránk háruló feladatokat. Ami egymás nélkül vagy egymással szemben semmiképpen nem működne.

képalá:
Szabó Ferenc : „Mi felvállaltuk a problémákat, és orvosoljuk a hibákat ”
fotó: Béres Attila