Akkor és ma: húsvéti sonka

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Gyerekkoromban nem volt kérdés, honnan érkezik a húsvéti sonka: a padlásról. Finom és megbízható volt, ezt remélik ma is a vásárlók.

Pósa Árpád
2013. 03. 30. 6:11

A sonkavásárlók nagy rejtvény előtt állnak: parasztsonka, sonka vagy lapocka, csonttal vagy nélküle, esetleg kötözött, netán combdarab vagy tarja, egyszerű vagy mangalica. És főleg mennyiért.

Radics Zoltán, a Fény utcai piacon található Hungarikum hentesüzlet tulajdonosa szerint szinte mindegy, milyen darabot választunk, a lényeg, hogy a sózás és a füstölés megfelelő legyen. Általános szabályt nem lehet mondani, mert mindkettő függ a hús méretétől, illetve a készítő ízlésétől is. De bátran kérdezzük meg a hentest a részletekkel kapcsolatban, biztosan szívesen elmondja. Persze a klasszikus a parasztsonka, de az elég nagy darab, ezért az emberek ma már kisebb megoldásokat (is) keresnek.

A szakértő szerint már távolról meg lehet sejteni a sonka minőségét, ugyanis a hagyományos módon készített, így a legmagasabb minőségi szintet képviselő sonkákat nem kell vákuumfóliába csomagolni. Persze ezeknek az ára a legmagasabb. Ha mást választunk, mindenképpen alaposan tanulmányozzuk át a címkét, mert abból kiderülhet, mi mindennel pácolt, ízfokozott és tartósított hússal állunk szemben. Az ismerkedés után pedig mindenki a lelke és a pénztárcája szerint választ

Bárány Krisztián itt látható videoriportjában Radics Zoltán meg is mutatja a különböző füstölt húsokat, valamint tanácsot ad a húsvéti bárány kiválasztásához és elkészítéséhez is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.