Akárhogy is alakul november 3-án az időközi választás Amerikában, az USA működési szerkezetét ez nem fogja megingatni. Ugyanis, ellentétben hazánkkal, amelyet egy nap leforgása alatt brüsszeli gyámság alá helyezett egy újonnan „megválasztott” neoliberális kormányzat, az Egyesült Államok, alapvető működési mechanizmusát tekintve, nem függ semmilyen nagyhatalmi erőközponttól. Az USA-ban erős a demokrácia, a fékek és egyensúlyok stabilak, a döntéshozatal decentralizált pilléreken nyugszik. Mindez azért van így, mert az országot már születésekor a szuverenitás elvei alapján hozták létre, a Függetlenségi nyilatkozat megalkotásakor.

Mit is tanulhatunk Amerikától? Többek között a minimalizált bürokráciát, a hatékony ügyintézést, a rugalmasságot, a barátságos ügyfélszolgálati hozzáállást, a magánélethez való jogok érvényesítését stb. Ugyanakkor az USA-ban a meritokrácia működik, az amerikaiak értelmezésében a versenyképesség elengedhetetlen tényező egy ország sikerét tekintve. A nepotizmus, a kronizmus és a kakisztokrácia jellemzően európai vagy talán még inkább elterjedt kelet-közép-európai gyakorlat.

Az USA egyébként nem a benne fogant nagy tettek, felhőkarcolók vagy világelső szerepvállalása miatt példamutató ország. Sokkal inkább meghatározó az a lüktető energia, amit ez a társadalom ezernyi parányi érdekcsoportjával, stabil középosztályával és hétköznapi polgárainak szabadságszeretetével vívott ki magának.

A napokban sokat emlegetett Matolcsy György lényeglátóan fogalmazta meg az Egyesült Államok versenyelőnyét a nyugati világ többi szereplőjével szemben. 2004-ben megjelent Amerikai birodalom című könyvében azt emelte ki, hogy az USA behozhatatlan előnye, hogy összehangoltan és hatékonyan képes alkalmazni a társadalomszervezés valamennyi eszközét: a hírszerzést, a politikai és katonai apparátust, a gazdasági és pénzügyi mechanizmus működését, valamint a szellemi-kulturális úgynevezett puha eszközöket.

A liberalizmus hanyatlása az Egyesült Államokban Ronald Reagan elnöksége idején kezdődött. Később a demokraták Bill Clinton vezérletével még képesek voltak megszerezni az elnökséget, de Clintonnak is jobbra kellett tolnia gazdaságpolitikáját ahhoz, hogy nyolc évig hatalmon tudjon maradni. Így aztán az elmúlt 30-40 év során az amerikai patrióta-konzervatív oldal megerősödött. A demokrata párt időnkénti fellángolását, Obama és Biden idején már csak a tömeges migrációból legalizált szavazóknak, a színes bőrű lakosságnak és az északkeleti parton élő, kissé elkényelmesedett fehér háziasszonyoknak köszönheti.

Európával ellentétben a vidéki amerikaiak hagyományos szellemisége tartósan segítette a republikánusok sikereit. Donald Trump elnöksége alatt ez a patrióta elkötelezettség tovább erősödött, ennek köszönhetően a hazafias érzelmű amerikaiak stabil szavazótömböt alkotnak az ország számos államában. A túladóztatott északi államokkal ellentétben a déli államok több mozgásteret biztosítanak a lakosságnak, így nem csoda, hogy Texasban, egy útszéli étkezdében a törzsvendégek egyike azt kérdezte tőlünk, hogy „Taxachusetts” államból érkeztünk-e. Maguk között ugyanis így becézik az USA legliberálisabb államát, Massachusettset. Az amerikaiak nagy része egyértelműen elutasítja a „tax and spend”, azaz adóztatásra és túlköltekezésre felépített kormányzást.

Globális elemzők szerint az amerikai birodalom azért működik hatékonyan nemzetközi szinten is, mert egy pozitív szaldójú „nyer-nyer” társasjátékot igyekszik az USA megvalósítani, míg a korábbi hagyományos birodalmi elitek a történelem során egyfajta „nyer-veszít” játékot erőltettek más országokra: nem a kölcsönös sikert helyezték előtérbe, hanem uralkodtak és kifosztották a leigázott népeket.

Az időközi választások kimenetelét még nem ismerjük, az csak november 4-én fog körvonalazódni. Nemzetközi kitekintésben azonban érdemes leszögezni, hogy amerikai–magyar szavazóként én egyáltalán nem értek egyet azokkal a véleményvezérekkel, akik az Egyesült Államokat patás ördögként vagy gonosz nagyhatalomként aposztrofálják. Sőt, érdemes cizellálni az USA politikai arculatát és hangsúlyozni, hogy lényegében a globalista liberális demokrata vezetés sajátossága, hogy rendre olyan intervencionista és háborús uszító politikát folytat, amely hosszú távon sírba taszíthatja nemcsak Amerikát, de Európát és az egész világot is.

Éppen ezért lehetünk hálásak Trump pacifista erőfeszítéseiért, hiszen kezdettől fogva, immár négy éve szorgalmazza a békekötést Ukrajna és Oroszország között. Sajnálatos módon a Hormuzi-szoros körüli konfliktushelyzet nem oldódott meg, Trump tervezett katonai akciója Irán ellen pedig a mai napig nem ért véget. Az amerikai szavazók azonban nem a nemzetközi események tükrében fognak dönteni, hanem dominánsan gazdasági és egyéb belpolitikai megfontolások mentén adják le voksukat november 3-án.

Az USA-ban a demokrácia továbbra is erős, a gazdaság kiszámíthatóan teljesít. Az idősebb Bush elnök ezt a milliónyi alulról burjánzó, decentralizált társadalmi berendezkedést hívta „thousand points of light”-nak, azaz ezernyi fénypontnak. Minden érdek fontos, minden kis részlet számít, hiszen a gomb nélkül könnyen leesik a nadrág. Ezt alátámasztván és anélkül, hogy valaha felhőkarcolót látott volna, Lipták Gábor nagybátyám Balatonfüreden valami hasonlóra utalt Nyitott kapu című életrajzi könyvében: „Bölcs nem vagyok, de ismerem a lényegtelen (apró) dolgok lényegét”… Hajrá, Amerika! Hajrá, patrióták!

A szerző korábbi amerikai köztisztviselő, nemzetközi szakértő, publicista