Szisztematikus és kitartó karrierlépé­seit díjazván Joe Biden elnök 2021-ben kinevezte Antony Blinkent külügyminiszterré. A gyakran konfrontatív liberális külügyér hamar bebizonyította, hogy nem fog békés eszközökhöz nyúlni, amikor a mundér becsületéről van szó. Előszeretettel agitál, provokál, kavarja és osztja a kártyalapokat, ahová csak beteszi a lábát a világ bármely táján. Látókörének fókuszába pedig, Victoria Nuland örökségeként, hamar a kijevi ultraliberális, Nyugat-barát vezetés került.

Blinken mindeközben túlélte az afganisztáni visszavonulás szégyenletes utóéletét, a kongresszusi támadásokat, amelyek során kompetenciáját joggal megkérdőjelezték. Mesterkedései, külföldi útjai rendre feszültségeket gerjesztettek a nemzetközi porondon. Márpedig egy ilyen atmoszférában nehéz békés külpolitikát folytatni. Ahová Blinken nyúlt, konfliktusközeli helyzetek és rossz benyomások kísérték munkásságát. Épeszű ember nem érti, egy ilyen szellemiségű embert miért kellett az amerikai külpolitika élére helyezni. Sztoikus, mosoly nélküli személyisége jól illeszkedik abba az erőszakos külkapcsolati stratégiá­ba, amely a Biden-elnökséget kezdettől fogva jellemzi.

Mindeközben tizenöt évre ítélték a Proud Boys mozgalom vezetőit a Capitolium „ostroma” elleni szerepvállalásuk miatt. Míg a momentumos anarchisták rendőri kísérettel, következmények nélkül kordont bontanak a karmelita kolostor környékén, a washingtoni „Gestapo” szitává lő bárkit, aki a Fehér Ház körüli kerítést abajgatja vagy akár csak megközelíti azt. Amerikában a hagyományos demokrata szellemiség haldoklik, autokrata vezetők és a liberális média uralják az állampolgárok mindennapi életét, míg illegális bevándorlók milliószámra özönlenek az országba háborítatlanul. Ostromállapot van. Azt se felejtsük el, hogy egy fegyvertelen nőt egy fekete (értsd afroamerikai) rendőr 2021. január 6-án szabályosan kivégzett a Capitolium bejáratánál. Hány évet kapott a patrióta légierő-tartalékos hölgy (Ashli Babbitt) gyilkosa? Még eljárás se indult ellene.

 Pedig Ron DeSantis sokáig kedvencünk volt. Be kell látnunk azonban, hogy a floridai kormányzó temperamentuma kissé lagymatag, nem képes mozgósítani, hovatovább lázba hozni a republikánus szavazókat. Erre továbbra is csak a sorozatos koholt vádemelésekkel sújtott korábbi elnök képes. A demokrata oldalon pedig hajrá, Robert F. Kennedy Junior!

A jelenlegi fokozódó és kíméletlen Nyugat–Kelet konfrontáció feloldása érdekében mindenki csak találgat, hogy vajon mi hozhat valamilyen áttörést. Én úgy gondolom, hogy csak az amerikai szavazók képesek jobb belátásra bírni és megrendszabályozni a Biden–Blinken–Von der Leyen–Stoltenberg ámokfutókat. Az európaiak ezúttal nemigen rúgnak labdába, bárgyún és önelégülten állnak a helyzet előtt Európa nyugati felén. Az európaiak egyetlen esélye az amerikaiakéhoz hasonló: ha képesek lesznek egy szintén radikális fordulatot megvalósítani a jövő évi európai parlamenti választásokon.

Addig pedig marad a szegényített urán, a kazettás lőszerek és maradnak a szegényített lelkivilágú nyugati zsarnokok. Legyőzni, leigázni, kifosztani, gyarmatosítani mindenkit. Vérükben a hadviselés, a parancsuralom és a despota birodalmi arrogancia. Míg másoknak a háború végső megoldás, nekik szinte életelemük a vérontás és a gazdasági haszonlesés. A világ bármely táján: Afrikában, Európában, Ázsiában, Közép- vagy Dél-Amerikában örömmel bevetik drónjaikat, ledobálják bombáikat, hogy hódítási ösztöneiket kiéljék. Szinte élvezik, sőt büszkék rá, ahogy ronggyá bombáznak országokat, a civil lakosságot sem kímélve, akár öt- vagy tízezer mérfölddel odébb (Vietnám, Kambodzsa, Laosz, Szerbia, Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria és Ukrajna).

Nem a konc a fontos, hanem az emberi élet és a békés egymás mellett élés. Az pedig végképp kívánatos lenne, ha a nyugati káoszteremtők kitakarodnának Ukrajnából. Hogy egy klasszikust idézzek, a Nyugatnak üzenve: ezt (is) elk…rtátok!

A szerző korábbi amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: Joe Biden amerikai elnök (Fotó: AFP/Jim Watson)