Mióta ember az ember, a barlanglakótól a modern világpolgárig, akkor alakulnak ki konfliktusok törzsek, népek, országok között, amikor egyik sem akarja meghallani a másik érvelését, gondolkodását. Ezt hívják angolul irreconcilable conflictnek, azaz feloldhatatlan ellentétnek. Nos, pontosan egy ilyen helyzet alakult ki az orosz–ukrán háborút megelőzően a XXI. század elejétől napjainkig. Legfőképpen az amerikai fél részéről.
Antony Blinken külügyér és totalitárius gondolkodású tettestársai egyszerűen nem voltak hajlandók meghallani az orosz geopolitikai aggodalmakat a NATO bővítésével kapcsolatban, azokat cinikus mosollyal lesöpörték az asztalról, és mindvégig saját makacs, erőszakos, birodalmi stratégiájukat forszírozták. Hogy miért volt ennyire hajthatatlan az amerikai külügyi vezetés, arra nincs egyértelmű válasz. Talán Blinken tapasztalatlansága és zsenge kora, talán arroganciája és erőszakos liberális hozzáállása vagy talán mindezek összessége együttesen járultak hozzá a vérontáshoz és a háborús patthelyzethez.
Szögezzük le végérvényesen: az orosz–ukrán proxy háborút az USA indukálta, szorgalmazza és fokozza. Hogy miért? Mert ez az érdeke. Örömkönnyeket hullatnak, hogy két keresztény európai nép ismét irtja egymást, míg az ő illegális migrációra épített keverttársadalom-mániájuk zavartalanul érvényesül a világ szinte minden táján.
Wir schaffen das! – jelezte a háttérhatalom egyik élharcosa Drezdában 2015-ben.
Természetesen az orosz fél sem volt túl rugalmas az ellentétek feloldását illetően, de számukra ez egy geopolitikai és nemzetbiztonsági kérdés volt. Borítékolható volt, hogy nem fogják átengedni Ukrajna oroszlakta keleti tartományait a birodalmi ambíciójú nyugati hatalmaknak. Ilyenkor ember legyen a talpán, aki megfejti, miért éri meg Bidennek vagy Blinkennek egy eddig félmillió áldozatot szedő háborút kirobbantani a vélt vagy valós koncért, amely Ukrajnában hever. Vajon miért volt annyira fontos az amerikai demokrata vezetőknek Ukrajna meghódítása?
A veterán pszichológus ilyenkor mélységekbe menően megvizsgálja a főkolompos gyermekkorát, neveltetését, fiatalkori csalódásait. Antony Blinken a New York-i Bronxban született 1962-ben egy magyar származású anya (Judith Frehm) gyermekeként, aki hamar elvált Donald Blinkentől, a későbbi magyarországi nagykövettől. A fiatal, egyke fiú édesanyjával és mostohaapjával Párizsba költözött, ami tovább tágította nemzetközi ismereteit. Később a Harvardon, majd a Columbián végzett, amely egyetemek az amerikai liberalizmus leghatékonyabb átnevelő intézményei. Ritkán fordul elő (mint ahogy ez az én esetemben mégis megtörtént), hogy egy Harvardon vagy Columbián végzett értelmiségi a konzervatív-patrióta oldalon folytassa pályafutását.
