A másságot el kell fogadni! – gyakran halljuk ezt a kioktató lózungot a demokráciát hirdető, mégis nemritkán önkényuralmat gyakorló, világmegváltó liberális politikusoktól és szavazóiktól. Kérdés: mit értünk másság alatt? Az értelmező szótár szerint a másság a többiekhez képest egy személy, tárgy, jelenség tulajdonságbeli, jellegzetességbeli különbözősége. Ugyancsak lehet eltérő szokás, magatartás, gondolkodásmód.
A másságot hirdető, sőt követelő osztályharcosok esélyt sem adnak mások véleményének, gondolkodásmódjának, illetve különbözőségének kifejezésére, ők gyakorlatilag bebetonozzák és standardizálják a másság fogalmát. Márpedig a diverzitás (különbözőség, másság) lényege, hogy mindenki egyenlő esélyt kapjon életmódja, szokásai, nézetei és preferenciái kifejezésére. És ez azokra is vonatkozik, akik elutasítják a woke ideológiát, az eltörléskultúrát vagy megkérdőjelezik az azonos neműek házasságát és a naponta változó genderelméleteket. Hiszen azáltal, hogy különböznek a fősodor parancsba adott társadalmi normáitól, ők maguk a másság.
Nem tetszik, ahogy gondolkodunk egy adott témáról? Pech. Demokrácia van és szabad véleménynyilvánítás, nemdebár? Debár. Úgyhogy csitt! Mi vagyunk a mások. Ti pedig az erőszakos ideológusok és a monomániások. Mi viszont ellenezzük az egyöntetűséget.
Mi kifejezetten kedveljük a sokszínű, változatos, eltérő világot, amelyben sokféle nézet, vallás, etnikum, faj, kultúra, illetve társadalmi elmélet jelenik meg. Ti pedig, akik a másságot hirdetitek, valójában homogenitást akartok, egy sivár, egy kaptafára működő és gondolkodó fogyasztói világot szeretnétek. Egy olyasfajta cél lebeg a kevert társadalmat építő globalisták fejében, hogy egyfajta összegyúrt, de ebben a minőségében már homogén embertípus jelenjen meg a földgolyón belátható időn belül, aki majd azt teszi, amit az önkényuralmi rendszerek diktálnak neki. Ne kérdezzen, ne vitatkozzon, csak fogyasszon! Leginkább csak vegye meg és egye meg, amit elé tesznek! Ha az egy ellenőrizetlen oltás, akkor akár azt is. Vagy egy ideológiai termék. Vagy egy kötelező gyűlöletcsomag, mint az oroszfóbia. Mindenkinek kötelező utálni az oroszokat. Mert ha nem, akkor jön az üresfejű vagdalkozás, hogy putyinista, középkori, elmaradott, náci stb. Márpedig az ilyen egy partitúrából vezényelt világ nem más, mint a szellemi és materiális rabszolgaság visszaállítása.
A világon jelenleg harmincnégy országban köthetnek házasságot azonos nemű párok. Százötvenkilenc országban viszont nem. Akkor most min veszekszik az amerikai nagykövet? Hogy a világ többsége nem fogadja el ezt a „haladó” szemléletet, és mi a többség közé tartozunk? Úgy tűnik, több mint százötven ország nem szeretne „haladni” ilyen értelemben sehová. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy a fősodor ideológusai ezt dekrétumként megfogalmazzák.
Ugyanakkor a „progresszív-haladó-liberális” értelmiség élharcosai már egy ideje azt hirdetik, hogy nemcsak két nem létezik, hanem hatvannégy (jó, persze nem biológiai értelemben, mondják utólag). Ma már egy ezres nagyságrendű genderlista is létezik. Hivatalos álláspontjuk szerint mindeddig hét főcsapás létezett a genderekben: agender (nemtelen), ciszgender (cisznemű, más szóval azzal a nemmel azonosul, aminek biológiailag születik), genderfluid (képlékeny, variálható), genderqueer (aki nem akar egyik sem, de másik sem lenni), interszex (nem besorolható), gender conforming vagy non-gender conforming (elvárásoknak megfelelő vagy nem megfelelő) és transzgender (eltérő).
Az ember agya csak pörög, mint a búgócsiga, amikor megpróbálja ezeket a futószalagon gyártott zavaros besorolásokat megérteni. De hiába, mivel ezek értelmezhetetlen, fából vaskarika kategóriák. Az egésznek a lényege, hogy ne legyen semmilyen elfogadott norma, bizonytalanság és káosz lengje körül hétköznapjainkat. Semmi se tűnjön annak, ami. Egyébként ha hét nemiség létezik, akkor az azonos neműek házassága már borul, hiszen az végképp nincs törvénybe foglalva, hogy például egy transzgenderként azonosított személy megházasodhat egy genderfluid nemiséget valló egyénnel.
Egyik Amerikában élő nagybátyám 2013-ban a radikálisabb törvénymódosításokat hiányolta egy beszélgetésünkkor egy Stanford környéki séta alkalmával. Akkor még fel sem fogtam, miről beszél. Ma már viszont egyáltalán nem beszél velem, mert zavarja, hogy másképp gondolkodom. Akkor erre is kellene már valami törvényt alkotni, nem? Hogy a másképp gondolkodókkal is kötelező legyen szóba állni. Hiú ábránd, hisz az önkény lényege épp az, hogy kirekesszen, elhallgattasson és megfélemlítsen szabadon gondolkodó embereket.
És ha már alkotmányokról beszélünk, halkan megjegyzem, hogy az ukrán alkotmány a mai napig tiltja az azonos neműek házasságát, mint ahogy a lengyel, a lett, a litván, a magyar, a szerb és az ugandai alkotmány is. Pressman úr főnöke, Blinken külügyér úr vajon szóba hozta ezt Zelenszkij elnök úrnál a legutóbbi, dollármilliárdos értékű fegyverszállítmányokat jóváhagyó tárgyalásaikon?
