Azt gondolná az ember, hogy előállni a farbával – ez lehetne a nemzetközivé lett coming out egyik lehetséges magyar fordítása – egy partiban, akarom mondani, az életben egyszer lehet, de lám, az M-ek (angolul G-k) és B-k (micsoda áldás, hogy angolul, magyarul ugyanaz!) úgy érzik, olyan ez, mint a bérmálkozás vagy a konfirmáció, megerősítésre van szükség. Hadd idézzem a tavaly már előállt, celebbé avanzsált művész megerősített KO-ját, bocsánat, CO-ját.
„Én azt szeretném hinni, hogy 2023-ban eljutunk oda, hogy hordhat egy rózsaszín inget egy férfi, attól nem lesz b…zi. Olyan világban szeretnék hinni, ahol nem téma a másság” – vesz hatalmas levegőt a művész úr.
Neki persze szabad így gondolkozni, önmagával már kiindulópontként ellentmondásba keveredni, hiszen mást sem tesz, mint napirenden tartja a másságot (magyarul helyesen amúgy másféleség, de hát akkor abba beletartoznának a bogaras emberek, mondjuk a rovargyűjtők, a levelezési sakkozók és a rádióamatőrök is). Ha egy heteró szóhasználatában lenne – ugyanabban a mondatban – a rózsaszín ingű a buzi (sic!) eposzi jelzője, akkor persze kirekesztés esete forogna fenn, amiért okunk lenne felállítani a másság rögtön ítélő bíróságát. De CO-s (nem szén-monoxiddal fertőzött) művész persze a szavakkal, fogalmakkal is szabadon dobálózhat.
A művész úr a megerősített CO-ban a nyitott házasság magasztos lelkisége mellett tör lándzsát az emberiség üdvére. Szerinte az emberek imigyen gondolkoznak akadémiai értekezése választott témájáról: „Mintha pestis lenne, és egyszer csak megfertőződnének nyitott házassággal az emberek.” A propozíció után következik a művész úr vallomása a magánéletéről. Közös életüket a feleségével nem zabolázza röghöz kötő parancsuralom, felemeli a sztratoszférába, mondván, az ő házastársi viszonyuk valódi szövetség. Figyeljük csak! „Van egy nyelv, amit csak ő és én beszélünk. Nekem Kíra egy létfontosságú szervem.”
Hoppá! A szerelmi líra olyan kincse tárul elénk, mely metafora Balassitól Nagy Gáspárig egyetlen szexuálisan maradian gondolkodó költőnk ihletét sem legyezte meg. Létfontosságú szerv. Próbálok racionálisan elmélkedni, egy hagyományos házasságban élő férj ugyan melyik létfontosságú szervét helyettesíthetné asszonya, de végül csak oda jutok, ahová érzékünk és nyelvünk is terel: férj és az ő egyik fele, a felesége szervenként és teljes egészükben is feltételezik és kiegészítik egymást, egyik sem sajátíthatja ki csak úgy a másik valamelyik szervét, mert az bizony egészségtelen állapothoz vezetne.