Csank János válogatottja ugyan egészen az 1998-as világbajnokság pótselejtezőjéig jutott, de – nem megbántva az akkori játékosokat – bőven akadt benne hibapont. Később aztán a hibapontok gyakran túlsúlyba kerültek a pipák felett, idegenben tisztelt légiósaink is rögvest nyuszikká változtak, amint átlépték a határt és hazatértek.
Talán még a 2016-os Európa-bajnokságot megjárt csapatot illik kiemelni, amelyben együtt szerepelt Gera Zoltán, Dzsudzsák Balázs, Juhász Roland és Szalai Ádám. Ám ha e négyest Szoboszlai Dominikkal, Sallai Rolanddal, Willi Orbánnal és Varga Barnabással vetjük össze, akkor nem kérdéses, merre billen a mérleg.
Beérett Rossi munkája: a legerősebb magyar válogatott
Marco Rossi ténykedését, sikereit, nem is alaptalanul, gyakran értékeltük úgy, hogy a kapitány a szerencse fia. Ám erre az őszre, úgy tűnt, minden és mindenki a helyére került. Rutin és tapasztalat, ifjonti hév és szenvedély, képesség és önbizalom, itthon játszók és légiósok – beérett Rossi munkája. Hetvenöt percen át lefociztuk az íreket, okkal dagadt minden kebel, aztán egyetlen pillant alatt minden összeomlott.
Azzal fenyegetve, hogy mindent maga alá temet.
Nehéz a szomorúságból, melankóliából, frusztrációból – ki milyen lelki alkat – kilábalni. Eddig egyedül a maga – kivételesen indokoltan – bárdolatlan stílusban megfogalmazott üzenetével Schäfer András mutatott kiutat. Nincs más választás, még nagyobb hittel, még keményebben kell nekifeszülni.
A szavaknak persze tettekkel kell párosulni. Hogy ha majd újabb negyven esztendő múltán az utódok azt igyekeznek számba venni, melyik volt életük legjobb csapata, akkor Marco Rossi válogatottját véletlenül se felejtsék ki a felsorolásból.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!