Profik és amatőrök a politikában

Vélemény

Profik és amatőrök a politikában

Magyar Péter soha nem látott mértékű lakossági megszorításra készül.

Felföldi Zoltán

Tisza Párt megszorítások adóemelés 2025. 12. 02. 5:57

Fotó: Hatlaczki Balázs

A profi politikussá válás útja annyiban különbözik más szakmák elsajátításának útjától, hogy azokkal ellentétben a politikát nem lehet iskolában tanulni. Bármilyen iskolából jön is valaki, bármennyi idősen lép is be a politikába és bármit is csinált korábban, mindenképpen meg kell másznia a ranglétrát, és a tehetségétől és a szorgalmától függ, hogy milyen magasra jut.

Amikor a jelenlegi miniszterelnök extrém fiatalon, harmincöt éves korában először Magyarország kormányfője lett, már tíz év politikai tapasztalattal rendelkezett, mögötte voltak a kerekasztal-tárgyalások és a rendszerváltás, valamint nyolc év parlamenti munka és nemzetközi tárgyalások sora. Ő sem kezdhette volna azonban miniszterelnökként 1990-ben. Nem lehet ugyanis mindjárt a csúcson kezdeni, ahogyan egy kezdő sebész sem kezdhet sziámi ikrek szétválasztásával. Ha mégis, akkor abból nagy baj lehet.

Márpedig Magyar Péter és csapata – amennyiben ilyen egyáltalán van – éppen ezzel próbálkozik. Magyar Péter politikában eltöltött ideje alig másfél év, de már miniszterelnök akar lenni, az országgyűlési képviselői munkára aspiráló jelöltjei pedig száz százalékban nulla politikai múlttal és tapasztalattal rendelkeznek.

Mindezt nemcsak hogy nem titkolják, de büszkén vállalják is: „Jelöltjeink a politikai mocsáron kívülről érkeznek” – büszkélkedett Magyar Péter. Vajon mit szólnánk, ha egy életmentő műtét előtt a műtétet végző orvos azzal büszkélkedne, hogy teljes csapata – ápolók, asszisztensek, altatóorvosok – „az egészségügyi mocsáron kívülről” érkezett? Vagy ha a repülőgépünk pilótája úgy mutatná be magát és a személyzetet, hogy „a légiközlekedési mocsáron kívülről” érkeztek?

Lehet persze mondani, hogy a politikusi szakma nem nagy dolog. Mindenki ért hozzá. Sőt! Mennyivel jobb lenne, ha profi politikusok helyett szobafestők, kőművesek, ácsok és hasonló mindennapi emberek ülnének a Parlamentben. Ezt az álláspontot hangoztatja például az egyébként színvonalas Öt című műsor legszínvonaltalanabb szereplője, az anarchomarxista nézeteket valló Konok Péter. Valójában azonban a politikusi szakma nagy dolog. Speciális képességek: ritmusérzék, ütésállóság, szívósság, szorgalom, emberekkel bánni tudás, motiválási képesség, meggyőzőképesség, empátia – hogy csak néhányat említsünk – szükségesek hozzá. És iszonyatosan sok politikai munka. Nem árt persze egy felsőfokú végzettség sem, külföldi tanulmányok, ezek mégiscsak adnak valamiféle horizontot, ami szintén szükséges ahhoz, hogy az ember jó politikus legyen, és amit az iparosiskolában nem lehet megszerezni.

Azt is mondják, hogy a politikának kisebb a tétje, mint az orvoslásnak vagy a repülőgép-vezetésnek, hiszen ezeken emberek élete múlik. Ez sem igaz. A politikusok döntésein és a döntések végrehajtásán rengeteg dolog múlik, egy nemzet tagjainak a mindennapi kisebb és nagyobb ügyeitől kezdve egészen a nemzet sorsáig, kritikus helyzetekben a nemzet megmaradásáig. Láthatjuk, hogy szomszédunkban egy szórakoztatóiparból érkezett elnök hogyan sodorta katasztrófába az országát azzal, hogy először nem ismerte fel, hogy meddig mehet el az oroszokkal szemben, majd nem jól mérte fel a saját erejét, lehetőségeit és korlátait, és nem akart megegyezni, amikor erre lehetőség lett volna.

Az eredmény egy porig rombolt ország és több százezer halott. Ide vezethet az amatőr politika.

Nem állítom, hogy professzionális politikusok mellett ilyen nem fordulhat elő (ahogyan a legprofibb orvos is hibázhat), de az egészen bizonyos, hogy ennek az esélye jóval kisebb.

Van persze olyan helyzet, amikor történelmi szükségszerűség kezdő politikusok nagyszínpadra lépése, mint nálunk volt 1990-ben. Az Antall-kormányt megillető minden tisztelet mellett is azt kell mondani, hogy a jó szándékú, civil szakmájukban a csúcsra ért, de a politikában kezdő képviselők és miniszterek sok olyan hibát elkövettek, aminek ma is isszuk a levét. Azonban nem volt más választásunk, mert a profi politikusok mind kommunisták voltak, és mi meg akartunk szabadulni a kommunizmustól.

Most van választásunk. A magyar politikai palettán jelenleg működik egy, a nemzet érdekei mentén cselekvő profi politikai garnitúra, a jelenlegi kormánypártok, egy globalista, a legjobb esetben is a nemzettel szemben közömbös, azt sem túlzás állítani, hogy nemzetellenes szintén profi politikai garnitúra, divatos nevén óellenzék, és ott vannak az újoncok,

Magyar Péter pártja bármiféle politikai előélet és tapasztalat nélkül, egy narcisztikus pszichopata vezetővel, egy brutális megszorító intézkedések tucatjait tartalmazó programtervezettel, amiről nehéz megállapítani, hogy a zavarossága vagy inkább a baloldalisága erősebb.

Lehet úgy dönteni, hogy rájuk bízzuk az ország sorsát, de akkor ne csodálkozzunk, ha egyrészt természetesnek és örökkévalónak hitt dolgok tűnnek el a családtámogatásoktól az olcsó energiaárakon és a kedvezményes lakáshiteleken át a migránsmentes mindennapokig, másrészt ha az igen turbulens világpolitikai helyzetben Magyarország ismét belesodródik egy háborúba, és egy újabb nemzeti katasztrófába futunk bele. Ez a Magyar Péter-i alternatíva.

A szerző közgazdász, politológus