A Bánk bán operafilm már az első képeivel egyértelművé teszi, hogy nem színházat látunk kamerával rögzítve. A zsúpokkal megvilágított Tisza látványa, a komor fények, a kőtemplomok és várromok rideg monumentalitása önálló filmnyelvet teremt. Káel Csaba és operatőre, az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos a XIX. századi historikus festészetből merített inspirációt, s ez a vizuális koncepció máig időtálló: a képek nem illusztrálnak, hanem értelmeznek.
A Bánk Bán operafilm megjelent DVD és Blu-ray kiadásban
A rendezés legnagyobb erénye a térhasználat és a szimbolika következetessége. A magyar főurak rendre felülről, a karzatról figyelik a merániaiak tobzódását, a ruhák színvilága elválasztja az idegen udvart a kisemmizett magyaroktól. Gertrudis nem pusztán erkölcstelen királynéként jelenik meg, hanem idegen zsarnokként, aki tudatosan rombolja le az ország erkölcsi rendjét.
Ez az értelmezés visszanyúl az úgynevezett ős-Bánk bánhoz, és a nemzethalál vízióját helyezi a középpontba, nem a személyes bosszút.
A szereplőgárda kivételes. Kiss-B. Atilla Bánkja belső feszültségekkel telített, súlyos és tragikus – alakítása méltó elődjeihez. Rost Andrea Melindája egyszerre törékeny és drámai, hangja pedig mindvégig a film egyik fő tartópillére. A rendező ügyesen használja a kamerát: a közeli felvételeken Rost Andrea játéka fájdalmasan emberi, Melinda sorsa pedig valódi érzelmi súlyt kap. Marton Éva Gertrudisa félelmetes tekintélyt sugároz, míg Kováts Kolos (II. Endre), Sólyom-Nagy Sándor (Petur bán), Réti Attila (Biberach) és Miller Lajos (Tiborc) mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az operafilm nemcsak vizuálisan, hanem zeneileg és drámailag is egységes maradjon.
A film gyengeségei sem tagadhatók. A dramatikus ritmus olykor nehézkes, egyes jelenetek túlterheltek pátosszal, s nem minden pillanat válik igazán filmszerűvé. Káel Csaba tisztelete az alapmű iránt néha visszafogja a merészebb formai kísérleteket. A Bánk bán így inkább monumentális tablók sorozataként működik, mintsem sodró, narratív filmként.
Mindezzel együtt Káel Csaba operafilmje megkerülhetetlen alkotás. Nemcsak azért, mert Erkel Ferenc operájának első játékfilmes feldolgozása, hanem mert megmutatja, hogy a magyar klasszikusokat nemcsak őrizni, hanem újraértelmezni is lehet.
A film végére világossá válik: Káel Csaba nem csupán megfilmesítette a Bánk bánt, hanem feltette ugyanazt a monumentális kérdést, amely Katona József óta foglalkoztat bennünket: mit jelent a haza sorsa az egyén lelkiismeretében? A válasz nem éppen megnyugtató, de ma is helytálló. Az operafilm így válik a múlt és a jelen találkozási pontjává: ünnepélyes, súlyos és ma is érvényes művé.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!