A Notre-Dame tragédiája néhány óra alatt világossá tette, mennyire törékeny mindaz, amit évszázadok óta természetesnek veszünk. – A tűz és az emlékmű elvesztésétől való félelem kellett ahhoz, hogy felfogjuk, mennyire ragaszkodunk hozzá – mondja az egyik megszólaló a filmben. A Xavier Lefebvre rendezte dokumentumfilm azonban nem a pusztulást taglalja, hanem azt, ami utána történt: a csendet, amelyben egy ország összezárt, és nekiállt újraalkotni a saját történetét.
A párizsi Notre-Dame újjáépítése lelki küldetés lett
Emmanuel Macron szavai szerint a rekonstrukció túlnőtt mindannyiunkon. Hiszen a katedrális újjáépítése nem csupán építészeti vállalkozás, hanem lelki küldetés lett.
A film legszebb része éppen az, hogy közelről megmutatja a mesterek munkáját. Mérnökök, ácsok, restaurátorok és üvegfestők portréi rajzolódnak ki, olyan embereké, akik a hivatásukat nem munkának, hanem szolgálatnak tekintik.
A világ egyik leghíresebb gótikus katedrálisa a sebezhetőségével jelenik meg a filmben. A kamera minden apró részletet követ: a kalapács koppanását, a restaurátor ecsetének remegését, a kövek megtisztítását fáradságos munkával. A modern technológia – a 3D-s modellek, a lézerszimulációk – és a kézműves tapasztalat egymást egészíti ki, mintha a múlt és a jelen egymásba fonódása lenne minden mozdulat.
A feltámasztott Notre-Dame képi világa lenyűgöző.
A drónfelvételek, a lassú kameramozgás és a műhelyek bensőséges jelenetei liturgikus hangulatot teremtenek. A fókusz mindvégig a Notre Dame-ot újjáépítő szakembereken és a művészeten van. A film senkiből nem farag hőst, nem dramatizálja túl a tragédiát. Inkább hagyja, hogy a mesterek egyszerű mondataiban jelenjen meg a méltóság: mit jelent a kőhöz, a fához, az üveghez érni úgy, hogy tudjuk, nemcsak anyagot formálnak, hanem örökséget mentenek.
A rendező megidézi Viollet-le-Duc XIX. századi restaurálásait, a régi liturgiák hangulatát, és ezzel finoman utal arra: a Notre-Dame mindig változott, mindig továbbépült – éppen ezért lehet örök. A dokumentumfilm túlmutat önmagán. A tűzvész és az újjáépítés története pedig ma is érvényes kérdéseket tesz fel: hogyan őrizhetjük meg azt, amit elődeink ránk bíztak? Miként lehet továbbadni azt, ami túléli az emberöltőket, a történelmi változásokat és a társadalmi feszültségeket?
A feltámasztott Notre-Dame ereje az alázat és a hit. A hit abban, hogy évek kemény munkájával megmentették az európai keresztény kultúra egyik legfontosabb szimbólumát.
A film nem akar mindent elmagyarázni, inkább teret ad annak, hogy maga a katedrális „szólaljon meg”. Tanúi lehetünk annak, hogyan formálja a fény, az idő és az emberi kitartás a romokból újra fölépülő templomot. A film egyszerre dokumentum és tisztelgés az emberi kéz és lélek teremtő képessége előtt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!