Egymást tapossák a nézők a mozikban, forradalmi időket él a magyar film

A magyar filmgyártás a negyvenes évek végéig rendkívül tőkeerős ágazat volt, ám a szocialista évtizedek alatt megszületett az a máig élő mítosz, hogy egy ilyen kicsi piaccal rendelkező országban nem lehet rentábilis filmkészítésről beszélni. Időközben pedig mintha a magyar filmekről is leszoktunk volna, az amerikai mozik már-már legyőzhetetlennek tűnnek. Csakhogy mindkét mítosz megdőlni látszik, ahogy az Káel Csaba filmügyi kormánybiztossal való beszélgetésünkből is kiderült.

Már csak napok kérdése, és a Hogyan tudnék élni nélküled is eléri a félmilliós nézőszámot. Forrás: Facebook

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezeknek a filmeknek a stábjai egyre többször, akár hetven-nyolcvan százalékban is magyarokból állnak, és hogy a hazai rendezők ugyanazokkal az építészekkel, világosítókkal, berendezőkkel dolgozhatnak együtt, akikkel Denis Villeneuve, Jórgosz Lánthimosz vagy Ridley Scott is. – Teszem hozzá, a 124 éves magyar filmgyártás mindig elég magas színvonalon dolgozott, de az elmúlt években ez kiegészült egy nagyon komoly infrastruktúra-építéssel. 

Az állami és a magánszektor együttműködése igen eredményes. Budapest körül jelenleg már öt nagy stúdiókomplexum van, január 30-án adjuk át az NFI négy világszínvonalú, új stúdióval gyarapodó, teljesen modernizált filmgyárát, amivel 22 százalékkal nő a hazai stúdiókapacitás. 

Nagyon jó a viszonyunk a hollywoodi szaksajtóval, a Varietyvel vagy a Hollywood Reporterrel is, ők már csak úgy hívnak minket, hogy Hollywood on the Danube.

Világhírű Filmlabor és Filmarchívum

Beszélgetés közben többször is szóba került az NFI égisze alatt működő Filmarchívum és Filmlabor. Előbbi nemcsak a honi filmkincs megőrzése, ápolása és továbbörökítése miatt fontos, hanem az oktatás és a nemzetközi filmes diskurzusba való bekapcsolódás miatt is. Tavaly például a Budapesti klasszikusfilm-maratonon vette át a FIAF-díjat Wim Wenders, idén pedig a 111 éves magyar animáció lesz a franciaországi Annecy Nemzetközi Animációs Fesztivál díszvendége, ami azt jelenti, hogy a világ legjobbjai előtt egy rendkívül tág spektrumban tud bemutatkozni a hazai animációs ipar és szakma, ami egyben piaci megjelenés is. 

Közép-Európa legnagyobb archívuma megérdemelten vált nagyon rövid idő alatt világhírűvé, de hasonló a Filmlabor esete is, ami ugyancsak fontos pillére az itthoni gyártásnak. Itt a filmbiztos külön kiemelte, hogy az utómunka frontján milyen példásan dolgozik össze az állami és a magánszektor. – A közelmúltban többek között a fontos díjakat és jelöléseket begyűjtő A brutalista és a rengeteg dokumentarista elemet használó Angelina Jolie-film, a Maria esetében is az egyik fontos szempont volt, hogy az NFI Filmlaborban rendelkezésre áll az a szaktudás és technológia, amit ezek a különleges alkotások igényelnek. Enyedi Ildikó és Nemes Jeles László is itt készíti az új filmjét, és ez náluk is nagyon erős szempont – sorolja a példákat Káel Csaba.

Új szemlélet a magyar filmekben

Ezeken a területeken már most látványos eredményeket értünk el, de ami a legjobban foglalkoztat mindenkit, hogy milyenek a magyar filmek? A két dolog azonban szorosan összefügg.

– Tudomásul kell venni, hogy az állami támogatás csak a töredéke annak, amiből jó mozgóképes termékek készülhetnek. Tehát valahonnan pluszforrásokhoz kell jutni, és ez teljes szemléletváltást igényel. 

Egy producernek nemcsak a költségvetést kell összeszednie, hanem a bevételekkel is foglalkoznia kell, meg kell határoznia a piaci szegmenst, és már a pályázatot is eszerint kell összeállítania. Tehát ha közönségfilm, akkor sok ember nézze meg. Ha valamilyen rétegfilm, akkor mi az a réteg, amit el kell hogy érjen? Ehhez produceri szemlélet, promóció és marketing kell, amivel korábban jóval kevesebbet foglalkoztak – részletezi a kormánybiztos azokat a szempontokat, amiket a forgatókönyvek minősége és a hozzáadott érték mellett ugyancsak számításba vesznek a döntések meghozatalakor.

Előbbiekről ezúttal kevesebb szó esik, de erről már az elmúlt években is sokat beszéltünk: még mindig nem elég a kiforrott, jó forgatókönyv, de elnézve néhány amerikai blockbustert, ez nemcsak nálunk, hanem a világon mindenhol komoly kihívás. Olyan persze, hogy mindenki állami forrásból készíthessen filmet, soha nem lesz, mint ahogy a világ más részein sem létezik ez a kívánt állapot.

Továbbá itt érünk vissza ahhoz is, hogy miért fontos a nemzetközi produkciók jelenléte: a koprodukciók támogatása kiemelt forgalmazási szempont, és a külföldi partnerek bizalommal fordulnak felénk. – Ez nemcsak pluszpénzt, hanem nagyobb piacot is jelent. Én minden fesztiválon leülök az európai filmbiztosokkal, és verem az asztalt, hogy disztribúció, disztribúció! 

Az a nagy célunk, hogy ez egy európai piac legyen.

Az épp a múlt héten mozikba került (és rögtön a Futni mentem és a Hogyan tudnék élni nélküled? mögé a dobogóra felálló), holland partnerekkel készült, Véletlenül írtam egy könyvet vagy a minden korábbi léptéket meghaladó, kora tavasszal startoló Hunyadi-sorozat is azt mutatja, hogy forradalmi változás közepén állunk, de a hosszú építkezés hatására valami már tavaly is látványosan megmozdult, amit nemcsak az állami finanszírozással készült, hanem a független filmek sikere is mutat (bár nagy részük ugyancsak az államtól visszaigényelt harmincszázalékos adókedvezmény igénybevételével készült). Ezek közül néhányat ugyanis olyan produkciós partnerek készítettek el, amelyek részben a szervizmunkákból szerzett bevételeiket forgatták vissza a saját filmjükbe, és itt ismét visszaérünk oda, hogy az ipar és a kreatív rész összeér.