– Ne tekintsük a filmet öncélú művészeti alkotásnak! Ez is az alkotók és a közönség viszonyáról szól: ha minőségi filmet kínálunk, a néző hálás lesz. Itt vannak jelenlegi példák, állami vagy magánfinanszírozás, nem fontos, a közönség örül nekik – utal Káel Csaba filmügyi kormánybiztos a karácsonyi időszak két bombasikerére, a Hogyan tudnék élni nélküled? és a Futni mentem elképesztő mozis menetelésére. Előbbi Demjén Ferenc korszakos életművét mutatja be fiatal sztárokkal, utóbbi egy korábbi cseh siker újragondolása, főleg magánfinanszírozásból. Mindkét film meghaladta már az egymilliárd forint bevételt, és nem tudni, hol lesz a vége. – Nem kevésbé jelentős a tavalyi év nagy hazai és nemzetközi sikere, a Semmelweis Ignác életéről készült filmdráma vagy a televíziós produkciók nagy nézettsége – egészít ki a filmbiztos.
Káel Csaba: történelmi fejlesztések a filmiparban
– Sokan a mai napig azt gondolják, hogy a Nemzeti Filmintézet csak egy állami pénzelosztó hely – jelzi meglepő módon Káel Csaba. Ha ugyanis a magyar mozgókép finanszírozási rendszeréről beszélünk, rendszerint csak azzal foglalkozunk, hogy ki mennyit kapott az államtól. Csakhogy a honi filmiparról való gondolkodás sokkal rétegzettebb koncepcióalkotást igényel, aminek része az ágazat teljes képviselete a gyártástól a forgalmazáson át a terjesztésig.
A filmfogyasztási szokások átalakulásával a mozi mellett fontosabbá válik a televízió és a streaming – az egyik válasz volt erre 2020-ban a Filmio elindítása, ami akkor az egyetlen állami streamingcsatorna volt Európában, tavaly pedig húszszázalékos növekedést ért el; vagy amikor az NFI magához vette, illetve szélesítette a pályázati lehetőségeket a tévéfilmekkel, sorozatokkal.
Számításba kell venni a peremterületnek gondolt, ám a filmes ágazatnak annál fontosabb részét képező középiskolai oktatást, a szakemberképzést, a stúdiókapacitás és az eszköztár bővítését, a technológia fejlesztését vagy azt a rengeteg szervizmunkát, ami tavaly már elérte az egymilliárd dollárt (ez 2018 óta ötszörös emelkedést jelent). A filmes ágazat csaknem húszezer főt foglalkoztat, és ez a szám folyamatosan nő. – Ez egy elképesztő csapatmunka, a Nemzeti Filmintézet pedig ebben a folyamatban segít, és vezeti az ágazatot. A hazánkban forgatott hollywoodi és európai produkciók már a hazai GDP-ben is jól látható bevételeket jelentenek, de a külföldiek nemcsak az adóvisszatérítési rendszer és a kedvező forgatási körülmények miatt érkeznek Magyarországra, hanem mert nálunk rendkívül felkészült szakemberekkel dolgozhatnak. A közelmúltban nem véletlenül jutalmazták Oscar-díjjal Sipos Zsuzsa és Mihalek Zsuzsa berendezők munkáját is, akik a Dűnén, illetve a Szegény párákon dolgoztak – világít rá az egyik nagy versenyelőnyünkre Káel Csaba.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezeknek a filmeknek a stábjai egyre többször, akár hetven-nyolcvan százalékban is magyarokból állnak, és hogy a hazai rendezők ugyanazokkal az építészekkel, világosítókkal, berendezőkkel dolgozhatnak együtt, akikkel Denis Villeneuve, Jórgosz Lánthimosz vagy Ridley Scott is. – Teszem hozzá, a 124 éves magyar filmgyártás mindig elég magas színvonalon dolgozott, de az elmúlt években ez kiegészült egy nagyon komoly infrastruktúra-építéssel.
Az állami és a magánszektor együttműködése igen eredményes. Budapest körül jelenleg már öt nagy stúdiókomplexum van, január 30-án adjuk át az NFI négy világszínvonalú, új stúdióval gyarapodó, teljesen modernizált filmgyárát, amivel 22 százalékkal nő a hazai stúdiókapacitás.
Nagyon jó a viszonyunk a hollywoodi szaksajtóval, a Varietyvel vagy a Hollywood Reporterrel is, ők már csak úgy hívnak minket, hogy Hollywood on the Danube.
Világhírű Filmlabor és Filmarchívum
Beszélgetés közben többször is szóba került az NFI égisze alatt működő Filmarchívum és Filmlabor. Előbbi nemcsak a honi filmkincs megőrzése, ápolása és továbbörökítése miatt fontos, hanem az oktatás és a nemzetközi filmes diskurzusba való bekapcsolódás miatt is. Tavaly például a Budapesti klasszikusfilm-maratonon vette át a FIAF-díjat Wim Wenders, idén pedig a 111 éves magyar animáció lesz a franciaországi Annecy Nemzetközi Animációs Fesztivál díszvendége, ami azt jelenti, hogy a világ legjobbjai előtt egy rendkívül tág spektrumban tud bemutatkozni a hazai animációs ipar és szakma, ami egyben piaci megjelenés is.
Közép-Európa legnagyobb archívuma megérdemelten vált nagyon rövid idő alatt világhírűvé, de hasonló a Filmlabor esete is, ami ugyancsak fontos pillére az itthoni gyártásnak. Itt a filmbiztos külön kiemelte, hogy az utómunka frontján milyen példásan dolgozik össze az állami és a magánszektor. – A közelmúltban többek között a fontos díjakat és jelöléseket begyűjtő A brutalista és a rengeteg dokumentarista elemet használó Angelina Jolie-film, a Maria esetében is az egyik fontos szempont volt, hogy az NFI Filmlaborban rendelkezésre áll az a szaktudás és technológia, amit ezek a különleges alkotások igényelnek. Enyedi Ildikó és Nemes Jeles László is itt készíti az új filmjét, és ez náluk is nagyon erős szempont – sorolja a példákat Káel Csaba.
Új szemlélet a magyar filmekben
Ezeken a területeken már most látványos eredményeket értünk el, de ami a legjobban foglalkoztat mindenkit, hogy milyenek a magyar filmek? A két dolog azonban szorosan összefügg.
– Tudomásul kell venni, hogy az állami támogatás csak a töredéke annak, amiből jó mozgóképes termékek készülhetnek. Tehát valahonnan pluszforrásokhoz kell jutni, és ez teljes szemléletváltást igényel.
Egy producernek nemcsak a költségvetést kell összeszednie, hanem a bevételekkel is foglalkoznia kell, meg kell határoznia a piaci szegmenst, és már a pályázatot is eszerint kell összeállítania. Tehát ha közönségfilm, akkor sok ember nézze meg. Ha valamilyen rétegfilm, akkor mi az a réteg, amit el kell hogy érjen? Ehhez produceri szemlélet, promóció és marketing kell, amivel korábban jóval kevesebbet foglalkoztak – részletezi a kormánybiztos azokat a szempontokat, amiket a forgatókönyvek minősége és a hozzáadott érték mellett ugyancsak számításba vesznek a döntések meghozatalakor.
Előbbiekről ezúttal kevesebb szó esik, de erről már az elmúlt években is sokat beszéltünk: még mindig nem elég a kiforrott, jó forgatókönyv, de elnézve néhány amerikai blockbustert, ez nemcsak nálunk, hanem a világon mindenhol komoly kihívás. Olyan persze, hogy mindenki állami forrásból készíthessen filmet, soha nem lesz, mint ahogy a világ más részein sem létezik ez a kívánt állapot.
Továbbá itt érünk vissza ahhoz is, hogy miért fontos a nemzetközi produkciók jelenléte: a koprodukciók támogatása kiemelt forgalmazási szempont, és a külföldi partnerek bizalommal fordulnak felénk. – Ez nemcsak pluszpénzt, hanem nagyobb piacot is jelent. Én minden fesztiválon leülök az európai filmbiztosokkal, és verem az asztalt, hogy disztribúció, disztribúció!
Az a nagy célunk, hogy ez egy európai piac legyen.
Az épp a múlt héten mozikba került (és rögtön a Futni mentem és a Hogyan tudnék élni nélküled? mögé a dobogóra felálló), holland partnerekkel készült, Véletlenül írtam egy könyvet vagy a minden korábbi léptéket meghaladó, kora tavasszal startoló Hunyadi-sorozat is azt mutatja, hogy forradalmi változás közepén állunk, de a hosszú építkezés hatására valami már tavaly is látványosan megmozdult, amit nemcsak az állami finanszírozással készült, hanem a független filmek sikere is mutat (bár nagy részük ugyancsak az államtól visszaigényelt harmincszázalékos adókedvezmény igénybevételével készült). Ezek közül néhányat ugyanis olyan produkciós partnerek készítettek el, amelyek részben a szervizmunkákból szerzett bevételeiket forgatták vissza a saját filmjükbe, és itt ismét visszaérünk oda, hogy az ipar és a kreatív rész összeér.
