A Szkítia Kiadó gondozásában megjelent az ősi magyar tündérvallásról szóló első átfogó monográfia. A Bíró Lajos jegyezte, illusztrációkban gazdag mű számos hivatkozással mutatja be a régi magyar tündérhit alakjait és forrásait, ugyanakkor művelődéstörténeti időutazásra is hív.

Népünk tündérnek nevezte a fényes (tündöklő) és tünékeny égi hírnököket és pártfogókat, de a mi tündéreinkhez hasonló lények a világban másutt is fellelhetők a hiedelemmondákban. A keménytáblás, élfestett kötetben Szicília és Angolhon tündéreiről, a görög nimfákról és a pakisztáni hunzák tündérhitéről is olvashatunk, amelyek számos ponton analógiát mutatnak a mondáinkból ismert Szépasszonnyal, Babbával, Boldogasszonnyal vagy Tündér Ilona alakjával.