A Guadalupei Szűzanya évszázadok óta tartó csodája

1531 decemberében, a mai Mexikóváros közelében egy őslakos a Tepeyac-dombon látott Mária-jelenéseiről számolt be, amelyek során a Szent Szűz azt kérte, hogy épüljön templom a helyszínen. Amikor az őslakos bizonyítékot kért tőle a helyi püspök számára, – Mexikóban egyáltalán nem őshonos – virágzó kasztíliai rózsák jelentek meg a hóban, amelyeket tilmájába gyűjtve, magával vitt, azonban a püspök előtt kibontotva a Szűzanya képe jelent meg a durva agávérostból készült szöveten. A csodás kép megjelenése elhozta a fordulópontot a mexikói evangelizáció történetében. Hatására annyian tértek meg Dél-Amerikában, a római katolikus hitre, amennyien elhagyták Európában. A kép anyaga, ikonográfiája és fennmaradása a mai napig tudományos vizsgálatok tárgyát képezi. Nem mutathatók ki rajta a klasszikus festészeti technikákra jellemző ecsetnyomok, a színezékek összetétele pedig nem azonosítható egyértelműen ismert 16. századi pigmentekkel. Az agávészálból készült szövetnek normál körülmények között néhány évtized alatt le kellett volna bomlania, ezzel szemben közel ötszáz éve fennmaradt, sértetlenül túlélve egy robantásos merényletet is.

A Guadalupei Szűzanya. Fotó: Wikipedia

Fotó: Wikipedia