Történelmi filmet készíteni nemcsak költséges, hanem rendkívül összetett vállalás is: ezen produkciók elsődleges célja ugyan a szórakoztatás, de közben jóval erőteljesebben alakítják a nézők történetszemléletét, mint az általános iskolai történelemórák. Így joggal vetődhet fel a történelmi hitelesség iránti elvárás, holott fikciós műfajról beszélünk. De mi fán terem ez a hitelesség?
A nemzet lánya és a Hunyadi-sorozat
– Nekem az a legfontosabb, hogy megszerettessem és közelebb vigyem az olvasóhoz az adott történelmi kort, és ehhez meg kell teremtsem azt a miliőt, azt a hangulatot, ami ezt jellemzi. Ez rengeteg utánajárást, kutatást igényel. Ismerni kell a közeget, ahol a történet játszódik. Mindezt úgy, hogy a regényíró nyilvánvalóan nem történész.
A regény fikciós műfaj, dramaturgiai szükségszerűségekkel, ettől függetlenül ahány szerző, annyiféle megközelítés. Közben azt látjuk, hogy gyakran a tudományos szakmában is ütköznek a nézetek, nincs egyetlen kizárólagos narratíva a múlt eseményeinek zömével kapcsolatban
– kezdi a kérdés megválaszolását Bán Mór, akinek rendkívül sikeres Hunyadi-könyvsorozatából hamarosan nagyszabású filmsorozat készül, s maga is a történelmi produkciók feltétlen híve, de főleg a sorozatoké.
– Ami szerintem egy vörös vonal, az a szándékos történelemhamisítás. Amikor politikai vagy világnézeti alapon úgy ábrázolnak egy adott korszakot vagy személyt, hogy az egy nagyon erőteljes aktuálpolitikai agendának feleljen meg. Ezt nehezen tudom az alkotói szabadság kategóriájába sorolni – folytatja a Hunyadi szerzője. Egy színes bőrű színésznő által alakított viking király már átlépi ezt a vonalat, ehhez képest az, hogy egy sorozat vagy film jelmezei, díszletei – a látvány oltárán áldozva – nem teljesen tükrözik a korabeli viseletet, öncélú szőrszálhasogatásnak tűnik, még ha örvendetes is, ha erre is fordítanak figyelmet.
Ilyen szempontból A nemzet lánya sem tekinthető a leghitelesebb sorozatnak, a produkció anakronisztikus gesztusai viszont csak amolyan posztmodern kikacsintások, a XIX. századi prágai miliőt ezekkel együtt, vagy épp ezek által képes átélhetően megragadni.
– Az én ízlésemnek ezek az elemek már kicsit túlzók, viszont becsülöm a próbálkozást és a fiatalabb korosztálynál valószínűleg célba is érnek. Nem véletlenül fordulnak egyre gyakrabban ilyen irányokba a filmesek. Tetszik a produkció öniróniája is. A cseh nemzeti ébredés azért a nyilvánvaló különbségek ellenére rokonítható a '48-as reformkori magyar érzülettel, és ez a történet gyakorlatilag a cseh Szendrey Júliáról szól, több hasonlóságot is mutatott az életük – fejtegeti a párhuzamokat és a hazai közönség lehetséges kapcsolódási pontjait az író, mielőtt megfogalmazná a történelmi filmekkel kapcsolatos egyik legkomolyabb, mégis leggyakoribb hibát, amit a cseh sorozat is elkövet.
– Ezek a filmek gyakran egy ma létező gondolkodásmódot vetítenek vissza egy olyan korba, ami teljesen más keretrendszerek között működött. A történelem épp attól érdekes, hogy mindent a maga korának az ismérvei alapján vizsgál. – Azonban A nemzet lányának mentségére legyen mondva, hogy bár mintha túlontúl mai, feminista szemlélettel tekintene a kor társadalmára, egyelőre inkább humorral teszi ezt, semmint elítélően.
A megvalósítás módja mellett azonban még nagyobb súllyal esik latba, hogy egyáltalán mit választunk ki a témák végtelen tárházából. – A probléma az, amikor bizonyos történelmi korokkal, eseményekkel egyáltalán nem foglalkozunk. – utal a szerző arra az egyszerű tényre, a magyar történelem jelentős részéről gyakorlatilag semmiféle mozgóképes tartalom nem készült, ezzel torz, egyoldalú képet festve a nemzeti múltról.
Csak az utóbbi években indult el az a folyamat, ami kifejezetten ösztönzi ezeknek a filmeknek az elkészülését (lásd: Blokád, Tündérkert, Semmelweis, stb.), de még így is óriási adósságot kell bepótolnunk. – Szent István királyról és Mátyás királyról sem készült még komoly, valóban történeti szemléletű történelmi játékfilm. Nem rajzfilm, nem rockopera, nem kosztümös parabola, hanem klasszikus játékfilm. A trianoni traumával is az Anyám és más futóbolondok a családból című, egyébként remek film foglalkozott csupán. A filmesek elfelejtették feldolgozni és megmutatni, hogy mit éltek át akkoriban a nagyszüleink, dédszüleink.
Ez nem lehet véletlen félreértés, kihagyás, hanem tudatos kultúrpolitikai döntés. De itt most nem is az egyes filmekre kell gondolni, hanem a folyamatokra.
A II. világháború népirtásairól, kegyetlenkedéseiről sok filmet forgattak, arról viszont például egészen eddig nem készült élményszerű mozgóképes feldolgozás, hogy miért szól a déli harangszó, és mit köszönhet nekünk az európai civilizáció.
És még annyi mindent nem beszéltünk el, nem dolgoztunk fel, holott világszerte minden nemzet így tesz, fontosnak tartja a nemzetkép kifelé való pozitív megjelenítését.Én mindenkit nagyon becsülök, aki a korábbi hamis, torz képen megpróbál változtatni – mondta Bán Mór.
Ezt az egészségesebb, kiegyensúlyozottabb, és nem az önostorozásra, önmarcangolásra építő történelmi szemléletet célozza a készülő Hunyadi is. – A sorozat egy olyan hősről szól, aki nem feltétlen akart hős lenni, mégis rá hárul a küldetés, hogy megvédje a nemzetet, a kereszténységet és egész Európát.
– Szerintem sodró, kalandos történelmi sorozat lesz, amelynek vázát a jól ismert életút adja meg
– mondja az író. Bán Mór elárulja azt is, hogy nagy reményeket fűz a sorozat utolsó, csaknem mozifilm-hosszúságú epizódjához, ahol megelevenedik a nándorfehérvári ostrom. – Régi adóssága ez a magyar filmgyártásnak, és a stáb, az alkotók mindent elkövettek annak érdekében, hogy Hunyadi eposza világszínvonalon, méltó körítéssel kerüljön képernyőre. Hogy végre a magyar múltról valami felemelőt, valami szívhez szóló, ugyanakkor igaz történetet is elmesélhessünk – zárja sorait az író.
