Anyukám meghalt öt éve. Talán éppen ezért egy ideje különösen elérzékenyülök, ha azzal találkozom, hogy valakit hasonló veszteség ért. Nem azért, mert még tartana a gyászfolyamat, hanem éppen azért, mert már lezárult, és így még jobban átérzem a helyzet súlyosságát. Egy szülő elvesztése a legkomolyabb megrázkódtatások egyike, és a Véletlenül írtam egy könyvet nem kisebb célkitűzéssel indul, mint hogy a kamaszkor küszöbéhez ért Ninát (Demeter Villő) elindítsa ezen az úton. Nina a koránál fogva nem tudja, hogy négy évesen elveszteni egy anyát akkor is komoly pszichológiai megpróbáltatás, ha utána az édesapja (Mátray László) és az öccse (Hárs Bonca) a világ legidillibb környezetét is teremtik meg a számára, így már az első jelenetben a legnagyobb természetességgel mondja a boltos néni szemébe, hogy az anyukája meghalt – titkon még élvezi is az emberek reakcióját.

Véletlenül írtam egy könyvet
Csakhogy az édesapa kevésbé szerencsés párkeresési próbálkozásai után egy komoly jelölt tűnik fel a színen Detti (Rujder Vivien) személyében, aki fenyegetést jelent az eddig meglévő családi egységre. Miközben Detti játszi könnyedséggel áll ki minden próbát, ami egy csonka családba való beilleszkedésnél csak felvetődhet (a mostohában kivételesen nem az álnokság az ijesztő, hanem a kedvessége), Ninának rendeznie kell a saját anyukájával való kapcsolatát is.
Nina anyukája eddig szinte láthatatlan volt, nemcsak azért, mert a történet szerint meghalt, hanem mert nem beszéltek róla, még egy fénykép sem maradt utána, a jelenléte mégis annyira nyilvánvaló, hogy a családba nem is tud újabb nő belépni. Ezidáig.
Ez az elemi változás egybeesik Nina nővé érésének a kezdetével is, ami egyet jelent a havibajokkal és a tiniszerelmek szárba szökkenésével, amelyek rengeteg humoros pillanatot okoznak, ugyanakkor miközben felnőttként gyakran örömteli nosztalgiával gondolunk vissza a felhőtlen gyerekkorra, a gyerekkor minden, csak éppen nem felhőtlen. Tele van folyamatos változásokkal, ami állandó konfliktusokat jelent, épp csak gyerekként még olyan roppant teherbírással rendelkezünk, hogy ezek fel sem tűnnek. Nináék otthona minden szegletében biztonságot sugároz, mégis rengeteg fájdalom és kihívás helyszíne.