A földforgalmi törvény 5. § 21. pontja egyértelműen meghatározza a mezőgazdasági üzemközpont fogalmát: „mező- és erdőgazdasági tevékenység vagy a mező- és erdőgazdasági tevékenység és a kiegészítő tevékenység célját szolgáló gazdasági, lakó-, illetve irodaépülettel beépített ingatlan.” A mezőgazdasági üzemközpontban tehát törvényben is rögzítve lakóingatlannak is helye van. Valamint irodáknak és a kiegészítő tevékenységeket szolgáló épületeknek. A kiegészítő tevékenységek közé tartozik többek között a turizmus (szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás), kézművesipari termékek előállítása, fűrészáru feldolgozás, élelmiszer előállítása (pálinkafőzés).
A mezőgazdasági üzem tehát egy komplex lakó-, idegenforgalmi és mezőgazdasági termékfeldolgozási tevékenység céljául is szolgáló ingatlanegyüttes. Ez mindig így volt a magyar mezőgazdaságban a tanyáktól a nagybirtok központjában álló kastélyokig, sőt: az állami gazdasági központokig. Akiknek azonban a mezőgazdasági üzem a téeszvilág lepukkant baromfitelepét jelenti, ahová a munkások a közeli téeszfalu Kádár-kockáiból járnak be dolgozni, azok természetesen nem tudnak mit kezdeni a mezőgazdasági üzem és mezőgazdasági üzemközpont történeti és jogi meghatározásával. Azok a mezőgazdasági üzem legrosszabb kommunista formájánál ragadtak le.
A baloldal gazdagok elleni hergelésének visszatérő eleme, hogy a létező társadalmi és gazdasági problémák oka a jövedelmek és a vagyon egyenlőtlen eloszlása. Ha a gazdagok vagyonát elvennék (bevezetésképpen büntetőadókkal sújtanák), és azt társadalmi problémák megoldására fordítanák, akkor egyből megszűnne a szegénység, és mindenre jutna pénz. Ugyanezt halljuk a jelenlegi ellenzéktől, azzal a különbséggel, hogy gazdagok helyett ők Fidesz-oligarchákról, klientúráról, NER-elitről beszélnek – egyben azt sugallva, hogy itt csak nekik megy jól, csak ők lehetnek gazdagok.
Hogy mindez miért probléma? Azért, mert a gazdagok elleni hergelés az egyik legalantasabb emberi tulajdonságra, az irigységre épít, aminek már többször láttuk a következményeit. Először mindig a leggazdagabbaktól veszik el azt, amijük van, aztán a kevésbé gazdagoktól, végül azoktól is, akiknek alig van valamijük.
Mindig vannak ugyanis olyanok, akiknél vannak szegényebbek. Ennek a vége francia forradalom, amikor udvarházakat gyújtanak fel és felkoncolják azok lakóit, nyilasterror vagy kommunizmus, amikor az egytehenes parasztot is kisemmizik. Ha a lavina elindul, nincsen megállás. Úgyhogy jobban tesszük, ha még most megálljt parancsolunk ennek az őrületnek! És nem hagyjuk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerén korábban parazitaként élősködő újkommunista Magyar Péter megalapítsa a vagyonvisszaszerzési bizottságát, és elkezdjen államosítani.
A szerző közgazdász, politológus
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!