Tisztelet az alapító atyáknak!

1776. július 4-én az amerikai kontinentális kongresszus elfogadta a tizenhárom amerikai gyarmatnak a Brit Birodalomtól való függetlenségét kimondó nyilatkozatot. Történészek a mai napig alapító atyákként ismerik az Egyesült Államok azon politikai személyiségeit, akik 1776-ban aláírták a Függetlenségi nyilatkozatot, majd 1787-ben az USA alkotmányát. Richard B. Morris történész 1973-ban az alábbi hét személyt sorolta az eredeti alapító atyák közé: John Adams, Benjamin Franklin, Alexander Hamilton, John Jay, Thomas Jefferson, James Madison és George Washington. Mások szerint még lehetne bővíteni a listát. Egy a lényeg: bátor, jövőbe tekintő, szuverén és rendíthetetlen országalapítókról beszélünk, akik ma igen csak elcsodálkoznának, ha körülnéznének a modern kori Egyesült Államokban.

A két nagy óceán, a Nagy-tavak, valamint délen a Mexikói-öböl keretezik be ezt a színes és látványokban gazdag föderációt, nem elfelejtve a Sziklás-hegységet, a prérit, a folyókat és völgyeket sem, amelyek változatossága és érintetlensége még ma is lenyűgözi az odalátogatókat. De azok az elvek, amelyeket az alapító atyák megfogalmaztak, ma már írmagjukban sem hasonlítanak az eredeti koncepcióhoz. Na épp ezért kellene nagyon gyorsan visszafordítani a történelem szekerét, leszállni az eltörléskultúra dilivonatáról és haladéktalanul visszatérni a nemzet hőseinek tanításaihoz. Erről szól ez a nap, Amerika legnagyobb ünnepe: július negyedike.

Kétszáznegyvenhét év alatt sajnos messze került az Egyesült Államok eredeti hitvallásától. Amerika mára egy meghasonlott, romlásban vergődő, szétesőben lévő, kapzsi és kíméletlen globális ambíciókkal teli, pénzügyi háttérhatalom által irányított birodalmi gépezetté alakult. A Függetlenségi nyilatkozat és az amerikai alkotmány eredeti gondolatai mára füstbe mentek. Washington, Jefferson és társai forognak a sírjukban.
Mégis, magam is rendíthetetlen vagyok abban a meggyőződésemben, hogy nem Amerika alapítóit kell hibáztatni azért, ahol ma az ország vezetése tart. Csodálatos elvek és remények mentén fogalmazódott meg a demokrácia és a függetlenség iránti elkötelezettség az Egyesült Államokban. Idézzük fel hát ezeket az eredeti meghatározó sorokat:

„Magától értetődőnek tartjuk azokat az alapvetéseket, hogy minden ember egyenlőként teremtetett és a Teremtő olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket, amelyek közé tartozik az élethez és a szabadsághoz való jogok, valamint a boldogság felé irányuló törekvések. Ezeknek a jogoknak a biztosítására a választópolgárok kormányzatokat létesítenek, amelyeknek legitimitása a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely kormány alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép joga, hogy azt a kormányt változásra kényszerítse vagy lemondassa, és új kormányzatot létesítsen, megerősítve a fentebb említett elveket, egyben arra késztetve az új hatalmi közeget, hogy az jobban szolgálja a nép boldogulását és biztonságát, valamint garantálja annak megelégedettségét.”

A fenti sorok kísértik a mai Európát, hiszen a kontinens vezetése már nem törődik sem népeinek megélhetésével, boldogságával vagy biztonságával (lásd Franciaország). De még az európai népek élethez való jogával sem törődik, hiszen Európa jelen vezetői nem kímélik az emberéletet sem az ukrán–orosz konfliktus további szításának eredményeképpen. Le kell tehát váltani őket az amerikai Függetlenségi nyilatkozat eredeti koncepciója alapján! Nem egy vagy két év múlva, hanem azonnal!

Washington, majd Jefferson és társai gigantikus formátumú országalapítók voltak. Rájuk kell most emlékeznünk, őket kell ünnepelnünk. És ebben az ünnepélyes hangulatban az sem számít, hogy mindkét országalapító rabszolgatartó volt. Ugyanis ez a függőségi viszony az akkori kor kulturális és gazdasági szerkezetét tekintve elfogadott volt. Nem minden rabszolgát tartottak rabláncon. Számos rabszolgát inkább befogadott családtagként kezeltek.
Az alapító atyák tehát mindent megtettek, hogy egy békés, prosperáló, szabad országot hozzanak létre.

Nos, pont ezt a három alapelvet nem tartják be Amerika mai vezetői.

Nem akarnak békét, hiszen valósággal öntik az amerikai fegyverzetet és dollárt Ukrajnába. Nem a gazdaság és a középosztály megerősödésén munkálkodnak, hiszen illegális bevándorlótömegeknek (leendő demokrata szavazóknak) állítanak ki menlevelet, ráadásul alapvető szabadságjogokat korlátoznak. Cenzúrázzák a gondolatainkat, lábbal tiporják vélemény- és szólásszabadságunkat, ledöntik nemzeti hőseik szobrait (még a temetőket is feldúlták). Ma Amerikában erőteljesen jelen van a fehérek elleni kirekesztés, hovatovább rasszizmus (a Black Lives Matter mozgalom). Jelen van a féktelen utcai erőszak, a gyújtogatás, rablás, sőt egész városrészek szétverése és kifosztása.

Európa korábban rendkívül sokat tanulhatott volna az Egyesült Államoktól, mégsem volt hajlandó Amerika lényeglátását, energiáját, kreativitását és szabadságjogokhoz való ragaszkodását átültetni saját, több ezer éves kultúrájába. Az USA ma a világ talán öt legvallásosabb országa közé tartozik, ahol minden hotelszoba fiókjában egy Biblia található. Ezzel ellentétben a tehetős nyugat-európai országok java része ma már gyakorlatilag ateista országgá silányult.

Azt azért meg kell említeni, hogy az alapító atyák szinte kivétel nélkül szabadkőművesek voltak. Amerika első vezetői számára az új ország születése és a világ szabadsága (ha van ilyen) egyaránt fontos koncepciók voltak. Azt is hozzá kell tenni, hogy a szabadkőművességnek akkoriban nem volt negatív felhangja, sőt kifejezetten építő, szabadságszerető, pozitív jelentése volt. Ne felejtsük el, hogy Ady Endre, Andrássy Gyula, Bánffy György, Csokonai Vitéz Mihály, Feszty Árpád, Festetics György, az Esterházyak, Kossuth Lajos, Tamási Áron, Wekerle Sándor mind közéjük tartozott.

Amerika eredendően tehát nem gonosz ország és nem a világ rossz szelleme, ideológiai csendőrhatalma és kéretlen demokráciaexportőre. Lehetne belőle továbbra is egy proaktív, békeszerető, a kölcsönös bizalom és megbecsülés értékeit tisztelő nagyhatalom, amely segít a világ népeinek felemelkedésében. Sajnos nem ezt látjuk, de ma nem szitkokat kell szórni az USA-ra, hanem azon dolgozni, hogy megváltozzon a vezetősége és eszmei irányultsága. Én továbbra is azt remélem, hogy a „Life, liberty and the pursuit of happiness” országa, az amerikai nemzetállam koncepciója még nem teljesen a múlté, ha a polgárok és a megválasztott vezetők visszatérnek az eredeti amerikai alapító okiratok elvrendszeréhez. Hasonlóképpen az európai (brüsszeli) vezetőknek is óriási lecke ez. Ahol a föderalista hatalmi elit feltett szándéka a tagállamok függetlenségének és jogainak megfosztása, valamint a központi hatalom megerősítése, ott mind a demokrácia alapelvei, mind a szabadságjogok erősen sérülnek.

Így hát a mai napon felfüggesztjük az Amerika-ellenes felhangokat és közösen azt kiáltjuk: Boldog születésnapot, Amerika!