Felszólítjuk tehát Lannert Juditot, ne zavarja el az összes iskolaigazgatót. Feltehetően nagyon sokan közülük sokkal jobban értenek ahhoz, amit vállaltak, mint a pökhendi miniszterasszony. Biztosan vannak közöttük olyanok is, akik alkalmatlanok, de nem azért, mert a Fidesz-kormányok idején is merészkedtek intézményt vezetni. Ha netán van jobb ötlete is a neves oktatáskutatónak, miként lehet a vezetői alkalmasság szempontrendszerét összeállítani, arra kérjük, mondjon le, hogy legyen ideje hiánypótló tanulmányt írni erről az égető problémáról. Továbbá a szakma nevében követeljük, hogy miniszterasszony tegyen le nemcsak a kistelepülési iskolák, hanem a nagyvárosok kis létszámú gimnáziumainak bezárásáról is, adja fel a vidék ellehetetlenítésének lilahajú ötletét. 

Ostoba posztkommunista reakció ez még Gyurcsány idejéből az egyébként létező problémára, miszerint egyre kevesebb a gyerek is, a pénz is. Tisztelettel kérjük az Orbán-kormányok ellen oly bőszen lázadó kollégákat, már most emeljék föl a hangjukat a várható pedagógus elbocsátások ellen. Emlékeztetőül jegyezném meg, hogy Gyurcsányék mintegy tizenötezer tanárt rúgtak ki állásából, mert pazarlásnak tartották a kis létszámú osztályokat. Erről is írhatna az oktatáskutató veretes tanulmányt, miként lehet értékelni és díjazni a sanyarú körülmények között is helytálló nagyszerű pedagógusok munkáját, vagy arról, milyen lehetőségek rejlenek a kiscsoportos oktatásban a negyven fős osztálylétszámmal üzemelő tudásgyárakkal szemben. Kármán András pedig teremtse elő a rávalót, hiszen ő is olyan kreatív és innovatív, hogy párját ritkítja.

Természetesen minden tantestületben előfordulnak pályát tévesztett, képességtelen tanárok, megengedem, olyanok is, akik azért kerültek a gyerekek közelébe, mert másra alkalmatlanok voltak. De ők mindenütt a kisebbséget jelentik, és pont az a bajuk, hogy egyáltalán nem testhez álló nekik a jelenlegi rendszer, képtelenek benne sikeressé tenni a rájuk bízott gyerekeket. Ezért aztán ők szidják leghangosabban az egészet, az összeomlott közoktatás tévképzete az ő személyes kudarcuk elfedésére szolgál legtöbbször. Ha nem lenne miniszter, Lannert Judit azt is kutathatná, mit lehet ezekkel a kollégákkal kezdeni, el kell tanácsolni őket a pályáról, vagy sikerül olyan értékelési rendszert kidolgozni a megszüntetett helyett, ami arra serkenti őket, hogy nőjenek fel a feladatukhoz.

Ám a miniszter eddigi ötletei inkább arra vonatkoztak, hogyan lehet normává tenni a sikertelenséget. Aki szerint az a közoktatás legnagyobb problémája, hogy túl sok az iskola, és ezekben túl sok a tanóra, az nem hisz a kiművelt emberfők sokaságában. Ellenben valószínűleg úgy gondolja, a lakóhelyüktől akár ötven kilométerre lévő központi iskolába járó nebulók szüleinek jóval kevesebb esélye lesz a lázadásra, amikor például a csökkentett óraszámú testnevelés helyett genderérzékenyítésen vesznek részt gyermekeik. Vagy a magyar irodalom hazaszeretetről, nemzeti összetartozásról szóló remekei helyett a multikulturalizmus áldásairól kell esszét íratni a sihedereknek a mesterséges intelligenciával. 

Aki tud olvasni a sorok között, nem húz a fejemre alusisakot. Viszont Lannert Judit penge eszéért, amivel tanévkezdéskor sikerült belerúgnia egy méreteset a rábízott terület minden szakemberébe, már jelentkezett a Wilkinson és a Gilette is. No, ez lesz a remek üzlet, vigyék minél hamarabb!

Borítókép: Lannert Judit (Fotó: Hatlaczki Balázs)