Éppen ezért döbbenten figyeljük, amint a mai percemberkék odaadnak még egy picike szuverenitást a birodalmi hódítóknak, akik belerángatnak bennünket ostoba háborús mutyijukba. Nem értjük, miért engedik, hogy a Nyugat ránk kényszerítse saját önpusztító akaratát, amivel a hódító iszlám kezére játssza az oly sok magyar vérével megvédett keresztény Európát. Szomorúan szemléljük, amint a világuralmi rendszer átalakulásának tektonikus rengései közben nem a vész elhárításán dolgoznak, hanem a kicsinyesség, az irigység, a széthúzás üli torát. A hazaáruló hazafinak hívja magát, és nemes cselekedetnek tartja, amikor a multinacionális nagytőke kezére játssza át a magyar gazdaságot. Tragikus, hogy nemzetünk legkiválóbbjait üldözik, földönfutóvá akarják tenni, és elhallgattatják azokat, akik azon gondolkodnának, miként lehetne a hazát fenyegető veszélyeket a legkisebb áldozattal kivédeni. Babszemjankók dáridója hazudja magát működő és emberséges országnak. Az állam tragikusan meggyengült a patrióta kormány leváltása után, már 1956 közelgő hetvenedik évfordulóját sem akarják méltóképpen megünnepelni. Ötszáz évvel Mohács után nemzeti nagylétünk újjáteremtésének folyamata megtört. Nincs egy percnyi békességünk. De ellenállunk. Mohács igazsága legyen a reményünk.