Túl tarka szőttes a Közel-Keleten

Izrael már az iráni háború viszonylag korai szakaszában kijelentette, ennek a konfliktusnak nincs további fordulópontja, a perzsa állam jelenleg nem számít veszélyes ellenségnek számára. Törökország viszont a jelek szerint igen, a két állam rivalizálása pedig szövevényes kapcsolati hálózatuk miatt másokat is bevonz a konfliktusba.

Fotó: EBRAHIM HAMID Forrás: AFP

A forrongó régió

Messzire vezető szálak

Törökország és Izrael rivalizálásában sokan megtalálják a számításaikat. Ilyen például a mindig nagyon aktív és saját útját járó Szaúd-Arábia, amelynek elemi érdeke, hogy a szomszédságában ne legyen harc. Ezért a Vörös-tenger túlpartján található Szudánban nagyon erős a jelenléte, ahogy Törökországnak és Egyiptomnak is. A politikailag nagyon gyenge szudáni kormányzat keveset tud tenni az ilyen gigászok ellen, ez pedig a felsorolt államoknak ideális állapot. Szudánban állandó a polgárháború, a hivatalos hadsereget támadó Gyors Támogató Erők (RSF) mögött sokan állnak különböző célokkal. Ilyen például az Egyesült Arab Emírségek, amelynek geopolitikai manővereit könnyen elfedi Dubaj csillogása és élvhajhászása, feltehe­tően teljesen tudatosan. A szudáni hadseregből kivált, pokoli erős milíciát elítélte már az ENSZ is, emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolták, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy valahonnan áramlanak hozzá a fegyverek. 

Augusztus közepén a szudáni hadsereg Csád területén hajtott végre támadást egy fegyverszállító konvoj ellen, amely a hírek szerint az RSF-nek vitt hadianyagot.

 A támadást török drónok intézték, amelyekért a hírek szerint Szaúd-Arábia segítségével fizetett a kartúmi kormány, és Pakisztánból is érkeznek a fegyverek. A francia Le Monde úgy tudja, 1,5 milliárd dollár értékű megállapodás született, a pénz Rijádból érkezik Kartúmba.

A harcok elől menekülő szudániak Egyiptomban. Fotó: NEZAR ABDALLAH BASHEER / ANADOLU

Úgyszintén megemlíthető a régió kakukktojása, Azerbajdzsán. Baku mesésen gazdag olajkincs birtokosa, lakosságának többsége síita, tehát kapcsolatban áll Iránnal, volt szovjet tagköztársaságként az oroszok nem hagyták magára, nyelvük a törökkel szinte azonos, emellett mindig jó kapcsolatokat ápoltak Izraellel. A beszámolók szerint a jelenlegi helyzetben Baku inkább a törökök felé hajlik.

A nagy megállapodás

Törökország, Szaúd-Arábia és Pakisztán augusztus 7-én írta alá a mekkai megállapodást, amely a három államot egy platformra helyezi, védelmi és katonai szövetség született, amelynek értelmében bármelyiket is éri támadás, a másik kettő az őt ért támadásnak fogja tekinteni. A nukleá­ris fegyverekkel is rendelkező Pakisztán a NATO második legnagyobb hadseregével bíró Törökországgal és a „világ minden pénzét” birtokló Szaúd-Arábiával együtt már igazán komoly ellenfél mindenkinek. A megállapodás helyszíne is szimbolikus, Mekka az iszlám szent városa, ide csak muszlimok léphetnek be, így bár nem egy iszlám NATO-ról van szó, de a vallási-kulturális hátteret se szabad kifelejteni az egyenletből. A három ország egy ponton se találkozik egymással, de a háromszög közepén Irán található. Az iszlám országok korábban többször is kacérkodtak lazább és szorosabb együttműködéssel, az Arab Liga többé-kevésbé ma is működik, és képes együttműködni olyan ügyekben, mint például a palesztinok államisága vagy általános helyzete, ugyanakkor a régi Egyesült Arab Köztársaság – Szíria és Irak közös kalandja – csúfos kudarcot vallott.

 A mostani modern korban nem is kell arra gondolni, hogy a három állam mindenben egyet fog érteni, de a kialakított struktúra megnöveli az országok, valamint az iszlám közösség értékét és fontosságát. 

A pakisztáni atomfegyver kifejlesztésénél Szaúd-Arábia is ott bábáskodott, Pakisztán pedig a nukleáris robbanófejeket úgy nevezte, hogy azok az iszlám bombái. A pakisztáni rakéták egyértelműen India nukleáris arzenálját hivatottak kiegyenlíteni, de sokkal többet érnek szellemi szinten, mint valóságukban, pusztító erejük inkább az elrettentésben rejlik. Mindeközben Törökország és Szaúd-Arábia az Egyesült Államok nagyon szoros szövetségese, ahogy Pakisztán kicsit távolabbról, de szintén sok támogatást kap Washingtontól. Az amerikaiaknak egyáltalán nem érdekük, hogy különböző szövetségesei egymásnak essenek, de azt nem tudja megakadályozni, hogy a különböző országok reagálnak a mindennapi eseményekre.

Borítókép: Egykori lázadó útban a szudáni hadsereghez, hogy letegye a fegyvert (Fotó: EBRAHIM HAMID)