Magyar Péter könnyen megbánhatja ezt a döntést

Súlyosan erodálódhat a Duna medre a Paksnál megépített fenékküszöbb miatt, ami már a már mostanra kialakuklt mederkimosódás is igazol, közlte Takács Attila vízépítő mérnök. Magyar Péter korábban maga beszélt arról, hogy a szakemberek több tervet is kidolgoztak, ám nem tudtak dönteni közülük, ezért végül ő választotta ki a megvalósítandó változatot.

Forrás: Magyar Péter/Facebook.

A szakember szerint az eróziót a munkálatok elején nagy méretű kőtömbökből vagy betonelemekből kialakított mederbordákkal, illetve megfelelő medervédelemmel lehetett volna mérsékelni. Kifogásolta azt is, hogy a folyóba juttatott anyag jelentős mennyiségű finom szemcsét és kőzetlisztet tartalmazott, amelynek egy részét már rövid idő alatt elmoshatja a víz. Úgy számol, hogy a feltöltés finomabb összetevőinek jelentős részét két-három év alatt kimoshatja az áramlás. Egy átlagos, másodpercenként 1500 köbméteres vízhozam pedig már érzékelhetően erodálhatja a sarkantyúk széleit és védetlen rézsűlábait. A másodperecenként 1500 köbméteres hozam azt jelenti, hogy ugyan ennyi súlyú vízzel kell minden pillanatban megküzdenie az építmánynek. Ez egy megrakott vasúti szerelvény súlyának felel meg. 

Lett volna alternatív megoldás

A szakember számításai alapján parttól partig tartó fenékküszöb helyett a hajózott mederben kialakított, felszín alatti medergátat tartotta volna célszerűnek, amely esetében kevesebb kő felhasználásával 70–80 centiméterrel lehetett volna megemelni a vízszintet. Egy másik, ideiglenes változatban 14–16, megfelelően rögzített és feltöltött tengeri konténerrel szűkítette volna a medret. Állítása szerint ezzel akár egyméteres vízszintemelést is el lehetett volna érni. Elismerte ugyanakkor, hogy a beruházást rendkívüli helyzetben, szokatlanul rövid idő alatt kellett megtervezni és kivitelezni, valamint azt is, hogy az atomerőmű leállítását végül sikerült elhárítani. 

A mérnök szerint azonban tartósabb és műszakilag kedvezőbb megoldás is születhetett volna, a BME kivitelezési tervei kapcsán pedig felhívta a figyelmet, hogy a nyilvánosság számára nem hozzáférhetők. Emiatt az sem tisztázott, mennyiben egyezett az eredeti elképzelés azzal a módszerrel, amelyet végül a vízügy és a honvédség alkalmazott.

Megfizethetjük még Magyar Péter gyors döntését?

A paksi atomerőmű nyári válságát felidézve a kormányfő szeptember 12-én Veszprémben részletesen beszélt a döntéshozatal pillanatairól. Azt mondta, nagyon gyorsan kellett dolgozni előkészített dokumentumok és számítások nélkül, a szakemberek pedig éjjel-nappal dolgoztak.

Meghallgattuk őket, senki nem mert állást foglalni, mindenki rám nézett, én pedig ráböktem az egyik verzióra, másnap a kormány elfogadta

– idézte fel. Az eredménnyel elégedett volt, mert szerinte sok száz millió forinttal olcsóbban és két héttel korábban elvégezték a munkát a számításokhoz képest. Elégedettsége ellemére előre azt is bejelentette, hogy korábbi ígéretéhez hűen hibázott.

„Megígértem, hogy fogok hibázni. Betartottam? Be. Mindenki hibázik, a különbség talán ott van, hogy szeretne az ember tanulni a saját hibájából, fejlődni.” Ez most azonban sokba kerülhet, nagyon sokba, amennyiben a Duna évmilliók alatt átázott márgájáig kimosódik a meder. A komoly kár talán még elkerülhető, de korábban biztosan az lett volna, ha a kormány időben cselekszik. 

Valóban „kókler” az, aki bírálja a beruházást?

Az üggyel kapcsolatban nyilatkozó Takács Attila több évtizedes nemzetközi tapasztalattal rendelkező vízépítő mérnök. Pályafutását Kanadában kezdte, ahol kutatási, tervezési és kivitelezési feladatokon dolgozott egy nemzetközileg elismert mérnöki vállalatnál. Hazatérése után magyarországi szivattyús energiatározós vízerőművek megvalósíthatósági tanulmányainak elkészítésében vett részt, majd az M4-es metró alagútépítésén dolgozott felelős műszaki vezetőként. Később nagyszabású külföldi vízerőmű-beruházásokban vállalt szerepet: vezette a törökországi, 1200 megawattos Ilisu vízerőmű geológiai és geotechnikai kivitelezési feladatait, közreműködött a tádzsikisztáni, 3600 megawattos Rogun vízerőmű és a hozzá tartozó 335 méter magas kőgát építésében, emellett vietnámi és afrikai projekteken is dolgozott.