Nehéz elfelejteni a választások előtt tett tiszás ígéreteket, egész pontosan 1236 van belőlük. Elvileg a családi pótléknak már a duplájára kellett volna nőnie, de nem nőtt. Ahogy a zöldségek, gyümölcsök és az egészséges alapvető élelmiszerek forgalmi adója sem lett öt százalék. Ellenben amit csináltak – lásd gyógyszerek áfacsökkenése vagy az iskolakezdési támogatás bevezetése –, valahogy nem úgy sikerült, mint azt várni lehetett. Nincs ebben semmi meglepő, ígérni könnyű, a pálya széléről bekiabálni sem nehéz. Abban sincs, amilyen magyarázattal előállt a kormány: azt hitték, jobb költségvetési helyzetet örökölnek. Facebook-kormányzás megtoldva a visszamutogatással.

Ami viszont kétségkívül megy, az a magyar vállalkozások üldözése. Jön a vagyonvisszaszerzési hivatal, bármelyik állami megrendelést korábban elnyerő cégre ráfoghatják, hogy kiszolgálta a NER-t. Azaz: beruházáshoz jutott az Orbán-kormány tizenhat éve alatt. Megkezdődött több társaság kiszorítása, az egyiket ellenőrzéssel fenyegetik, míg a másikat kizárják az adott pályázatból. Az, hogy ez a beruházásokat, a beszállítókat, a munkahelyeket és lényegében a gazdaság erősödését veszélyezteti, nem számít.

A csalódottak köre nő, de van, ahol örömtüzek gyúlnak. Ezek a külföldi multinacionális társaságok. Dörzsölhetik a tenyerüket, mert Magyarországon ismét elkezdődött a hazai versenytársak lefékezése. Láttunk már ilyet 2010 előtt is. Aki pedig nem emlékszik azokra az időkre, vagy azt követően született első szavazó volt az idén, majd meglátja, hogy milyen évek voltak azok.

Ne lepődjön meg senki, ha nem csak Égő fáklya néni lelkesedése válik köddé.