Ebben a helyzetben érdemes megfontolni két régebben elhangzott kötcsei mondatot. Az egyik, amikor Orbán Viktor arra figyelmeztette a jelenlévőket: ne higgyük azt, hogy mindig mi fogunk győzni. Meghallgattuk, de nem gondoltuk végig és nem figyelmeztettük egymást elégszer, hogy sok mindenen változtatnunk kell. Sokunkkal az volt a baj, hogy nem tudtunk úgy viselkedni, mint a győztesek, nem hittünk eléggé magunkban. Ám másokkal elszaladt a ló, azt hitték, minden rajtuk múlik és minden örökké tart. Itt az eredménye. Alázat, szolgálat és türelem, de szilárd meggyőződés, hit és akarat. Ezek azok a polgári erények, amelyek nélkül nem fog menni. A hübrisz, az öntelt gőggel átitatott akarnokság a másik oldal jellemzője. A másik megfontolandó gondolat Orbán Viktor kötcsei „most szélesen megyünk” kijelentése, vagyis annak újragondolása, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Ezt nagyon elrontottuk. Mindenkit hívtunk, aki bármivel hozzá kívánt járulni a nemzetépítéshez, és nem vettük észre a beépülő nyikhajokat, a képességtelen szerencselovagokat, a bárkit bármikor elárulókat, a pénzért bármire kaphatókat. Az öntisztulás az árulók távozásával megkezdődött. De Kötcse szellemisége azokat sem tűri, akik bármiféle előny reményében csak úgy tesznek, mintha közénk tartoznának, akik a közérdek elé helyezik önérdeküket.

Az idei Kötcsének abban kell segítenie a patrióta politikai közösséget, hogy tagjai­nak sikerüljön újra közös célok mentén összefogni egymással. De csak azoknak, akik valóban tenni akarnak a magyar nemzet megmaradásáért és felemelkedéséért.