Noha a Tisza-kormány az iskolakezdéssel egy időben a teljesítményalapú béremelés korábbi rendszerét is megszüntette, a szakszervezetek szerint nem ennek tudható be az októberben folyósított bér, hanem más bérszámfejtési és elszámolási változások állhatnak a háttérben.

Botrányra botrány
Mindenesetre a pedagógusok elégedetlensége láthatóan messze túlmutat az aktuális bérügyeken. Lannert miniszterségét ugyanis hónapok óta botrányok kísérik. Korábban arról beszélt, hogy a tanárok „nem hajlandóak felemelni a feneküket”, a szülőket és pedagógusokat passzivitással vádolta, és azt is kijelentette: szerinte nem feltétlenül az önállóan gondolkodó, innovatív emberek választják a pedagóguspályát. Korábban arról is beszélt, hogy túl sok a pedagógus, és legszívesebben valamennyi iskolaigazgatót leváltaná. A miniszter iskolákat is bezáratna. Ezeket a mondatokat sem felejtették el a kommentelők.

Lonci ironikusan azt kérdezte Lannerttől, pontosan mely pedagógusokat köszönti: azokat, akik „nem emelik fel a feneküket”, az „alkalmatlanokat”, vagy az „önállóan gondolkodni nem tudókat”? Vera még keményebben fogalmazott. Szerinte Lannertnek nincs releváns tanítási tapasztalata, ezért „tőle nem kell semmi”, majd hozzátette: „A legnagyobb ünnep az lenne a pedagógusok számára, ha végre lemondana.”

Imre szerint „a minisztérium eddigi ténykedése miatt nevetséges ez a köszöntés”, István pedig azt kérdezte Lannerttől, hogy egyáltalán „mi köze van” a pedagógusokhoz. Zita a köszöntést „szavaknak, pózoknak, kedvnek és reményeknek” nevezte.

A miniszter oktatáspolitikai elképzelései is előkerültek. Lannert hivatalba lépése után kilátásba helyezte az alacsony gyereklétszámú iskolák összevonását vagy bezárását, mondván, nem fognak két iskolát fenntartani egy iskolányi gyereknek. Bírálta a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokat is, amelyek szerinte elsősorban az elit újratermelődését szolgálják.


























