Júliusban jött a következő csapás a jogállamiságra. Az országgyűlési képviselői mandátumot tizenkét évben maximálták. Aki már legalább tizenkét évet ült a parlamentben, vagy legalább három választáson mandátumot szerzett, a következő általános választáson nem indulhat.
Mindkét rendelkezés illegitim, ugyanakkor nem csupán a progresszívek, a jogállamiság őrei, de a teljes brüsszeli elit is hallgat.
Franciaországban a 2008-as alkotmánymódosítás természetesen ex nunc hatállyal lépett életbe. Macronra akkor kezdett vonatkozni, amikor másodszor is megválasztották. A tilalom a következő, egymást követő ciklust tiltja. Magyarországon az illegitim korlátot a már letöltött évekkel töltötték meg.
A fő különbség itt van. Az egyik esetben a választó elől zárnak el egy jövőbeli lehetőséget. A másikban a múltat írják át a jövőbeli jogosultság korlátozása jegyében.
A progresszív sajtó Trump félmondatait civilizációs kérdésként kezeli. Macronét francia belügyként. A budapesti alaptörvény-módosításokról ugyanebben a körben gyakran a „rendszerváltásról” beszélnek. A jogállamiság azonban onnan is mérhető, hogy alkalmazzák-e ugyanazt a mércét, amikor a korlát egy konkrét politikusra vagy egy konkrét politikai közösségre vonatkozik.
Macron azt mondta, majd elgondolkozik. A francia alkotmány ezen a ponton világos korlátokat mutat. A politikai ösztön és logika kevésbé. Magyarországon a kétharmados hatalom már döntött, nem fordulhat vissza. Mindezek után pedig marad a kérdés, hogy meddig tart a választó joga, és hol kezdődik a teljes választójogi rendszer, ezzel párhuzamosan jogállamiság visszafordíthatatlan megsemmisítse.
Borítókép: Emmanuel Macron (Fotó: LUDOVIC MARIN Forrás: AFP)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!