A környék „démona” volt a rejtélyes házvezetőnő

77 éves a Magyar Nemzet – új rovatunkban legendás idők lapszámaiból idézünk.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Felismerték az OTI rendelőjében a rejtélyes Kecskésnét, aki megszökött a hátsó bejáraton

Csütörtökön délelőtt érdekes bejelentés érkezett a főkapitányság bűnügyi osztályára. A bejelentés arról szólt, hogy a délelőtti órákban özv. László Sándorné, takarítónő, az OTI Gömb utcai rendelőjében látta Kecskés Ferencnét, akit másfél év óta keres a rendőrség.

– Forradalmár taxisoktól tarthattak a budapesti utasok

– „Szocialista haladás”: rá sem lehetett ismerni a palóc falura
– Villamossal mentették a bírót Kispesten
– Így változtatta meg a zalaiak életét az olajkincs
– Mindenkit megdöbbentett a gróf

A további bejegyzéseket itt olvashatja.

Még emlékezetes az a rejtélyes lopási eset, amelynek középpontjában Kecskés Ferencné állott, akinek személyes köré a nyomozás során valóságos legendák fűződtek. Kecskésné annak idején Kutassy Lajos vendéglős házvezetőnője volt már hosszabb ideje és ezalatt az idő alatt beférkőzött a család bizalmába. Egy nap a vendéglős 6000 pengőt adott át Kecskésnének, azzal, hogy tegye azt az előszobában függő felöltője zsebébe. Néhány órával később aztán kiderült, hogy Kecskésné ellopta a pénzt és megszökött.

Nagy eréllyel indult meg a nyomozás, amelynek során különös dolgok derültek ki. Megállapították, hogy az egyébként csendes és szolidnak ismert Kecskésné a környék „démona” volt: fiatalemberek szerelmesleveleinek tömegét találták meg a középkorú nő lakásán. Amikor már néhány nap óta eredménytelennek mutatkozott a nyomozás, Kutassy Lajos, a károsult vendéglős, 1000 pengő jutalmat tűzött ki annak, aki Kecskésnét előkeríti. Ez a jutalomdíj aztán a műkedvelő-detektívek seregét mozgósította: hosszú időn keresztül bejelentések, és névtelen levelek százai érkeztek a főkapitányságra, amelyek szerint a legkülönbözőbb helyeken, vendéglőkben, kávéházakban, vidéken, fővárosban látták a rejtélyes módon eltűnt Kecskésnét. Egy ízben jelentkezett valaki a rendőrségen, aki elmondotta, hogy vonaton találkozott Kecskésnével, aki a bejelentő szerint – apácaruhában volt. Hiába volt azonban a műkedvelő és hivatásos detektívek legszorgosabb kutatása, a volt házvezetőnő nemcsak hogy nem került elő, de mind nagyobb lett körülötte a rejtély. A rendőrség emberei úgyszólván semmit sem tudtak megállapítani az asszony előéletéről, annál is inkább, mivel gazdái megbízható, rendes teremtésnek ismerték. A különös bűnügy lassan feledésbe ment, a bejelentések elmaradtak, – míg most a csütörtök délelőtti bejelentés után újult erővel indult meg a nyomozás a rejtélyes asszony után.

Az történt ugyanis, hogy László Sándorné, aki jelenleg is Kutassy Lajosnak, a svábhegyi Nagyszálló igazgatójának szolgálatában áll, felismerte az orvosi rendelőben Kecskés Ferencét, akivel évekkel ezelőtt Esztergomban egy szobában lakott. Az ismertség még abból az időből származik, amikor Kutassy Lajosnak Esztergomban volt szállodája és úgy Lászlóné, mint Kecskésné nála volt szolgálatban.

Csütörtökön délelőtt a takarítónő a gömbutcai OTI-rendelőbe ment orvosi vizsgálatra. Többedmagával várakozott a rendelőben, amikor újabb beteg lépett a szobába Lászlóné – mint későbbi vallomásában elmondotta –, legnagyobb csodálkozására felismerte az új jövevényben régi szobatársnőjét, Kecskés Ferencnét.

– Elegáns teveszőrkabát volt rajta – mondotta a detektíveknek Lászlóné. – Ő is észrevett engem, mert elpirult, majd elfordult, hogy ne láthassam az arcát. Nem is tudtam magamhoz térni a csodálkozástól, amikor beszólítottak a vizsgálószobába. Amikor a vizsgálatnak vége volt, már nem találtam az előszobában Kecskésnét.

Lászlóné ekkor a rendelő előtt posztoló Mészáros Lajos rendőrőrmesterhez rohant és elmondotta neki, hogy kit látott. A rendőr az OTI-rendelő kapujához sietett, be azonban nem ment, mert a női rendelőbe férfiaknak belépni nem szabad. Egy idő után azonban kiderült, hogy reménytelen a várakozás, mert a rendelőnek hátsó kijárata is van, melyen keresztül az állítólagos Kecskésné már eltávozott.

A főkapitányság bűnügyi osztályáról – ahová a jelentés befutott – a déli órákban detektívek mentek ki a gömbutcai OTI-rendelőbe. Átnézték a betegek listáját, kihallgatták a rendelőintézet alkalmazottait, azonban a nyomozóknak ez a munkája ismét nem vitte közelebb a rendőrséget a rejtély megfejtéséhez.

Lászlóné a detektívek előtt is hangsúlyozta, hogy az illető nő egész biztosan Kecskésné volt, a rejtélyes asszonynak azonban ezúttal ismét sikerült nyomtalanul eltűnnie.

A délutáni órákban detektívek mentek ki Angyalföldre, mert az a gyanú, hogy Kecskésné ezen a tájon lakik. A rendőrségi nyomozással egyidejűleg résztvesznek a kutatómunkában azok is, akiket a kitűzött jutalomdíj kecsegtet. Angyalföld, illetve Magdolnaváros, csütörtök dél óta lázban van, a műkedvelő, önkéntes detektívek ismét munkához láttak. A főkapitányság központi ügyeletén szüntelenül cseng a telefon, ismét bejelentések tömegei érkeznek. De hogy a különös ügyre a közeljövőben világosság derül-e – azt még nem lehet tudni.

(1938. szeptember 2., 11. oldal)

Vita a zenés felárról, a pincérek udvariasságáról

Az V. ker. Vendéglátóipari Vállalat üzemeiben dolgozó szolgálókat, főpincéreket ankétra hívták a Belvárosi Kávéhoz különtermébe. A vállalatvezetőség és a dolgozók kicserélték véleményüket. A felszólalások sok olyan témát érintettek, amelyek nemcsak szorosan a belvárosi vendéglátás munkájára vonatkoznak, hanem általánosíthatók a főváros egész vendéglátóiparára. A Belváros vendéglátóhelyeinek jelentősége azonban annyiban emelkedik ki, hogy itt bonyolódik le az idegenforgalom zöme, a belvárosi vendéglátóhelyeken fordul meg a hozzánk látogató külföldiek tömege. Nem közömbös tehát, hogy ez idegenek milyen véleményt alkotnak a magyar vendéglátásról, hogyan érzik magukat termeinkben. cukrászdáinkban, eszpresszóinkban.

Az értekezleten Dénes Sándor, az V. ker. Vendéglátóipari Vállalat helyettes igazgatója a többi között elmondotta: a tapasztalatok azt mutatják, hogy az udvariasság, a vendég fogadása és kiszolgálása körül jelentkeznek az első hibák. Sokszor a vendég köszön előre és a vendéglátóhely dolgozói nem is viszonozzák köszönését.

Befolyásolja a vendég hangulatát és otthonos érzetét az asztalterítés formája. Nálunk még mindig nem szokták meg, hogy minden rendelésnél egy pohár vizet tegyenek a vendég elé.

Sok szó esett a szakma egyik gyakran kifogásolt szabálytalanságáról: a tudatos vagy tévedésből eredő többszámolásról. Megemlítettek kirívó eseteket, amikor a fizetőpincér jelentős összegekkel, el nem fogyasztott ételek hozzászámolásával károsította meg a vendéget. A vendéglátó vállalatok a visszaesőket azonnal elbocsátják.

Elmondották, hogy az Állami Kereskedelmi Felügyelőség többször indít szabálysértési eljárást és szab ki büntetést, mert hiányzik az asztalokról az étel és ital árlap. A vendéglátóipari dolgozók viszont arra hivatkoznak, hogy a vendégek viszik „emlékbe” magukkal a szép kiállítású étlapokat.

Számtalan esetben okoz vitát a fizetőpincér és a vendégek között az esti zenés ár felszámítása, még többször kifogásolják, különösen a tájékozatlan külföldi vendégek –, hogy a fizetőpincér, magasabb áron számítja fel a bort, sört, vagy egyéb italt, mint amilyen összeg az üveg címkéjén olvasható. Hosszas magyarázgatásba telik, amíg a vendégek elismerik, hogy a vendéglátóhelyen többe kerül az ital, mint a boltban. A vendéglátóipar lépéseket tett annak érdekében, hogy a viták elkerülésére a vendéglátóhelyeken olyan palackokat szolgáljanak fel, amelyeken nincs rajta a bolti eladási ár. A zenés felár alkalmazását illetően az a helyzet, hogy az érvényben levő utasítás szerint egy negyedórával a zene kezdete előtt már a .zenés felárat számíthatják fel.

Nézeteltérések származnak abból is, hogy más az „állófogyasztási” és más az „ülőfogyasztási” ár a cukrászdákban, eszpresszókban. Ezt is rendezni kell. A belvárosi vendéglátóhelyek egy részénél rövidesen megszüntetik a pénztárt és egységesítik az álló- és ülőfogyasztási árakat. Ilyen és ehhez hasonló problémák egész sora merült még fel a vendéglátóipar dolgozóinak értekezletén. A felszólalók hasznos javaslatai bizonyították, hogy a dolgozók túlnyomó többsége hivatásának érzi szakmáját és elkülöníti magát azoktól, akik egyéni haszonlesésből ennek a nagy múltú szakmának a hírnevét igyekeznek rontani.

G. J. (1965. szeptember 2., 7. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!