Összevonták a két falut, hogy végrehajthassák a nagy tervet

77 éves a Magyar Nemzet – ezúttal Kristóf Attila egy 1965-ös riportját olvashatják.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

2 falu=1 város

Püspöklak és Geresd húszéves terve

A hegyek közé beékelt falvak némák, rejtőzködők, A templomtorony fák zöldjéből lándzsáz az ég felé, s ha a kanyargó útról feléje pillant az ember, nem tudja, onnan jövünk, vagy oda megyünk.

Bokrok, fák csendje. Az éles, tiszta fényben néhány fehér homlokú ház. Egy asszony ruháit terít a szépen nyírt sövényre, lomha, nagy kutya fekszik a kút mögött.
– A falu merre van?
– Itt, arra beljebb.
– Az út?
– Csak egyenesen. Szárazság volt, elmennek rajta.

– „A régi világ? A muzsikálható, gavalléros magyar világ? Az ma már úgysincs”

– Forradalmár taxisoktól tarthattak a budapesti utasok

– „Szocialista haladás”: rá sem lehetett ismerni a palóc falura
– Villamossal mentették a bírót Kispesten
– Így változtatta meg a zalaiak életét az olajkincs
– Mindenkit megdöbbentett a gróf

A további bejegyzéseket itt olvashatja.

Víz fröcsköl, a sárban pörög a kerék, a sofőr felém fordul.
– Toljuk, vagy megy gyalog?
– Gyalog.
A földút szűk utcába torkollik, a villanyoszlopok tövén sóder- és bazalthalom. Egy üzlet, aztán a kocsma. Sár. És jobbra a házak fölölt a püspöklaki templomtorony. Ilyen a falu 1965 nyár végén.

Az aszfaltút hirtelen térré szélesül. A négyszögletes teret üveg- és betonhomlokú épületek övezik, szemben az étterem és a presszó, s az üzletek kirakatai. Valamivel odébb az emeletes kultúrház és az igazgatási épület tömbje, az orvosi rendelő és a községi fürdő, hátrább az óvoda, fákkal körülvett udvarával, a bölcsőde és az iskola.

Nyílegyenes, bokrokkal szegélyezett gyalogutak, gépkocsiparkoló, modem nagyablakú házak. És jobbra a házak fölött a püspöklaki templomtorony.

Így látja majd az utas, ha húsz év múltán elvetődik erre a tájra. A két baranyai község, Püspöklak és Geresd akkorra összeépül, s az új falu központját ilyennek tervezik.

Maráza, Farkasboda, Püspöklak és Geresd államigazgatási szerveit összevonták. A négy falu közös tanácsa hozta a döntést. A községrendezés egészét a Baranya megyei Tervező Vállalat dolgozta ki. A tervek a jövőt sürgetik, a korszerű falusi élet igényeit mérik és táplálják.

A község tömörebb lesz. A telkek kisebbednek, a gazdasági épületek nem bontják meg az utcák urbánus képét, zöld sáv mögé rejtőznek egyszerű, egyenes vonalaikkal.

A 250 személyes kultúrházban mozi és könyvtár működik majd, az igazgatási épületben helyezik el a postát, a termelőszövetkezet és a tanács irodáit. A bölcsődében húsz csecsemőt gondoznak, s 50 személyesre tervezik az óvodát. Az iskola épületében diákszállót rendeznek be, hogy a környékről bejáró gyerekek rossz időben ne kényszerüljenek a süppedt utakra. A törpevízmű felépülése után minden portára bevezethetik a folyóvizet, s az új házakban fürdőszoba lesz.

A terv húsz esztendővel előre tekint. Jövőre kezdik meg az építkezést, s fokozatosan bontják le a két régi falu egészségtelen, a központtól távol eső házait. Az építkezésekre húsz év során harmincmillió forintot fordítanak.

A tanácsülés egyhangúlag elfogadta a költségvetést és jóváhagyta a terveket.
– S az emberek hogyan fogadták a döntést? – kérdeztem Bakó Lászlótól, a községi tanács vb-titkárától.
– Kétféleképpen. Van olyan, aki attól tart, hogy megrövidül, mert kisebb lesz a házak körül a gazdasági udvar, a szérű, van olyan, aki azonnal megértette, miről van szó s a gyerekeire gondolt, arra, hogy azok is itt éljenek, de másféleképpen.
– Húsz év hosszú idő. Érdemes ennyire előre nézni?
– Ilyen messzire is előre nézhet az ember, ha megfontolta a dolgát. Jól tudtuk, hogy ilyen terveket csak két-háromezer lakosú községben okos valóra váltani. Ezért Püspöklakot és Geresdet összevonjuk. Ez mindkét falunak hasznára lesz. A központ a községek közötti szabad területen épül ki, és a közösségi épületek így minden oldalról könnyen elérhetők. Most van egy kocsmánk, egy vegyesboltunk meg egy rossz kultúrházunk, s az embereknek ez már nem elég.
– A falunak lesz ereje harmincmillió forintot előteremteni?
– Az építkezés költségeinek egy részét a községfejlesztési alapból fedezzük, s gondoljuk, erre a célra máshonnan is kapunk pénzt.
– Az első lépés?
– Az első lépés a törpevízmű felépítése. Azt 1970-re tervezzük. A lakóházak közben már épülnek, legvégül a középületekre keríti sor.
– Vallásosak itt az emberek?
– Igen. Templombajárok.
– És mi lesz akkor, ha a templom mellől elköltözik a falu?
– A geresdi templom néhány lépésnyire áll a központ tervezett helyétől és az egyik aszfaltút a templomig vezet Erre ugyan nem gondoltunk, de a hívőket így sem éri méltánytalanság.

Nézem a makettet, s aztán kinézek az ablakon át a girbegurba utcákra. Nehezen tudom elképzelni a jövőt. De másképpen nem lehet elképzelni, csak aszfaltutakkal, könyvtárral, fürdőszobákkal. Mert az embereknek a mostani már nem elég.

Ha felépül a püspöklaki mikrocentrum, a község olyan lesz, mint egy üdülőhely. De azok az emberek művelik a falut körülvevő földeket, akik itt élnek. S akkor már egészen embermódra élnek.

A város vonzásával valahogy birkózni kell, s az, ahogyan a püspöklakiak tervezik, elég a győzelemhez.

Kristóf Attila (1965. szeptember 5., 9. oldal)

1938. szeptember 5. hétfőre esett, ekkor pedig nem jelent meg a Magyar Nemzet.

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!