Csődöt mondott az újságíró várakozása

A Magyar Nemzet 1965. november 14-én megjelent számából válogattunk.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

A motorcsalád

Az üzemi riport hagyományos útja általában a következő: az újságíró elmegy a gyárba, megkeresi azt az embert, vagy azokat az embereket, akik ismerik a témát és hajlandóak beszélni. A témát ismerő emberek azután álta­lában beszélnék a témáról s elmondanak mindent, amit el lehet, vagy érdemes mondani. Először elmondják a témát a pozitív oldaláról, azután nagy lélegzetet vesznek és elmond­ják a – negatív oldaláról. Először elmondják, hogy mi az, amit megcsináltak, azután elmondják, hogy mennyi nehézséggel küzdöttek, amíg megcsinálták azt, amit meg­csináltak.

Ez a hagyományos út első szakasza.

A második szakasz során az újságíró elmegy a felettes ható­ságokhoz és megkérdezi, miért volt annyi nehézsége azoknak az embereknek, akik valamit alkottak? A felettes hatóság azután vagy megmondja, hogy miért volt nehézség, vagy megmagyarázza, hogy a nehéz­ségek nem is voltak olyan nagy nehézségek.

Ez a hagyományos út. Ritkán, de fordítva is meg­esik.

Az újságíró elment a felet­tes hatósághoz, mert hírét vette, hogy kinn, a Fehérvári úton, a Kismotor- és Gépgyár­ban kidolgoztak egy ötven ló­erűnél alacsonyabb teljesít­ményű, négyütemű, léghűtéses Diesel-motorcsaládot s a csa­lád fejlődése a legszebb remé­nyekre jogosít. A felettes ha­tásága szűkszavú tájékoztató után barátságosan felszólította az újságírót, hogy fáradjon ki a gyárba, beszélgessen azok­kal az emberekkel, akik a motorcsalád születése körül nagy szorgalommal bábáskod­tak, majd hozzátette a fele­ttes hatóság:

– Ne feledkezzék meg az kásában arról, hogy azok az emberek, nagyon sok nehézsé­get küzdöttek le, amíg a fel­adatuknak eleget tették. De leküzdötték

A fordított alapállás nem zavarta meg az újságírót, csak elgondolkoztatta, s fölkeltette benne az enyhe gyanakvást Mi lehet lenn a gyárban, ha ezt mondják fenn, a felettes hatóságnál? Felvette a telefonkagylót és bejelentette ma­gát a gyárban. Aki a telefon­vonal másik végén beszélt, nem lelkesedett különöskép­pen az újságíró látogatásáért, ez azonban nem zavarta az újságírót, mert hozzászokott, hogy nem fogadják mindenütt kitörd örömmel, különösen olyan helyeken nem, amely helyekről már a felettes ható­ság is megmondta, hogy sok volt a nehézség...

Így érkezett az újságíró egy szürke novemberi délelőtt a Kismotor- és Gépgyárba, fel­készülve arra, hogy kelletle­nül fogadják. Az újságíró vá­rakozása azonban ebben az esetben csődöt mondott. Akit keresett, azt a folyosón talál­ta, amint éppen kilépett a szobájából.

– Ávár Jenő mérnököt ke­resném – mondta az újság­író, mire a kék köpenyes, fez hajú, fiatalos arcú ember kezet nyújtott: – Én volnék...

A mérnök szobájában nagyon meleg volt, ablakot nyi­tottunk és rágyújtottunk.

A Diesel-család... – kezdte az újságíró, mire Ávár Jenő főosztályvezető-mérnök benyúlt a fiókjába és kivett egy két és fél oldalas gépírást, amelyen ez állt cím­ként: „Új Diesel-motor család a Kismotor- és Gépgyárban”

A mérnök élőszóval foly­tatta: – Már éppen tájékoztatni akartuk a szaksajtót.
– Helyette házhoz jött a napisajtó...

Ezután elmondta a követ­kezőket: – A hazai ipar – elsősorban az építőipar –, valamint a mezőgazdaság gépesítése az ötven lóerő alatti teljesít­ménytartományban fokozott követelményeket támaszt a hazai motorgyártással szem­ben. A négy vállalatból létre­hozott Kismotor- és Gépgyár, amely negyvenéves motorgyártási hagyományokkal ren­delkezik – megbízást kapott az ötven lóerő alatti moto­rok profilgazda teendőinek ellátására. A feladat keretében a vállalat 1963-ban elindította az SF Diesel-motorcsalád ki­fejlesztését.

A fogalmazás rendkívül szerény és tartózkodó. Vala­mit elindítani általában szép és merész dolog, de befejez­ni? ... Ott azonban még nem tartunk. Az újságíró kíváncsi volt arra is, hogy erre a vál­lalkozásra miért volt szükség?
– Mert olyan motorcsalád­ra van szüksége az ország ipa­rának, amely alkalmas arra, hogy az ötven lóerő alatti tel­jesítménytartományon belül jó teljesítmény-lépcsőzéssel minden igényt kielégítsen. A típussor – nevezzük motorcsa­ládnak – lehetővé teszi a jelenleg különböző vállalatok­nál, kis darabszámban, na­gyon gazdaságtalanul folyta­tott motorgyártás központosítását... Hozzá kell tenni, hogy az ötven lóerő alatti motorgyártásunk konstrukciós szempontból teljesen eltérő, teljesítménylépcső szempont­jából pedig összehangolatlan típusokat gyárt jelenleg.

Az újságíró – bár nem ren­delkezik szélesebb körű mű­szaki képzettséggel – kezdi megérteni, miről van szó? És miért van szó?

Arról van szó és azért, de inkább adjuk át a szót Ávár Jenőnek, aki mérnöki pontossággal felsorolja a miért?-re adandó választ: – A vállalat messzemenően szem előtt tartotta a típus­soron belül, a közös és szab­ványos alkatrészek alkalma­zását, amely előfeltétele a gazdaságos alkatrészgyártás­nak.

Az újságíró előtt egy pilla­natra felvillantak azok a gon­dok és bajok, amelyeket az alkatrész-hiány kritikus idők­ben és kritikus munkákon okozott, de nem volt idő az elmélkedésre, mert a mérnök folytatta:
– A motortípus kialakítá­sánál a vállalat a piac köve­telményeinek megfelelően há­rom irányelvet tűzött maga elé:
1. Hosszú élettartamú, szél­sőséges körülmények között is megbízhatóan működő moto­rokat kell létrehozni.
2. A felhasználást illetően olyan kialakítást kell adni, hogy a motorok stabil és mo­bil üzemben is alkalmazha­tók és a lehető legtöbb mun­kagéppel összeépíthetők legye­nek.
3. A motor műszaki és gaz­dasági paraméterei feleljenek meg a nemzetközi színvonal követelményeinek.

Az újságíró ezek után arra lenne kíváncsi, hogyan haj­totta végre a Kismotor- és Gépgyár a feladatot? (Az új­ságíró kénytelen „vállalati szinten” kérdezősködni, mert a mérnök következetesen úgy beszél, hogy a vállalat...) Ez a közbeszólás megtöri a jeget s a mérnök csöndes mo­sollyal így szól:
– Nevezzük tehát a társa­ságot gyártmányfejlesztési műszaki kollektívának. Ez a kollektíva fejlesztette ki a motorcsaládot, amely 1, 2, 3 és 4 hengeres taggal rendelkezik, teljesítménye 9, 10 és 11,5 lóerő, 1500, 1800 és 2200 per­cenkénti fordulatszámnál, így a 9–46 lóerő közti teljesítménytartományt kielégíti. A négy­ütemű motorok léghűtéses hengerei álló, soros elrende­zésűek. A léghűtés szélsősé­ges hőmérsékleti határok kö­zött biztonságos üzemelést tesz lehetővé. A bosszú élet­tartamot a konstrukciós meg­oldások, a szerkezeti anyagok gondos kiválasztásán túl szá­mos, csak nagyobb motorok­ban megtalálható segédberen­dezés biztosítja.

Arra a kérdésre: hogyan? – az újságíró még mindig nem kapott választ, de nem türelmetlenkedik, mert a mérnök az eredményről kezd be­szélni s ez az egészben a leg­érdekesebb.

– A fejlesztési munka so­rán a vállalat az 1 és 2 hen­geres típusokból 5–5 darab prototípust legyártott, a 3 és 4 hengeres prototípusok le­gyártása most folyik. A prototípus motorokon végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a műszaki célkitűzéseket a Kismotor- és Gépgyár kollektívája megvalósította. Az 1 és 2 hengeres motorok prototí­pus vizsgálatai a kitűzött határidőnek megfelelően folynak, a jóváhagyás december­ben megtörténik. A nullszé­ria gyártása 1966 első fél­évében, a sorozatgyártás 1966 második felében esedékes. A 3 és 4 hengeres motorok prototípus-jóváhagyását 1966-ra, a nullszéria és a sorozatgyár­tás kezdését pedig 1967-re ter­vezzük. A vállalat az igényfelmérés alapján a hazai szük­séglet kielégítését tervezi, a termelés azonban az igények alakulása szerint növelhető.

Az SF-motorok felhasználá­sával a népgazdaság jelentős importot szüntet meg, az igé­nyeket egységes hazai típus­sor elégíti ki, ami a pótalkat­rész-ellátás szempontjából is nagy jelentőségű...

Az újságíró belátja, hogy ezzel a riport gyakorlatilag véget ért, mivel azonban még mindig nem kapott választ arra a kérdésre, hogyan sike­rült ezt a kétségtelenül jelen­tős eredményt pontos határ­időre és megnyugtató minő­ségben megoldani? – nyíltan felteszi a kérdést:
– Nehézségek voltak?
– Voltak.
– Például?
– Voltak helyiség-, anyag­- és munkaerőproblémák.

Szűkszavú, korrekt válasz, noha nagyon barátságosan és nagyon nyíltan mondták ki. Mintha az lenne mögötte, hogy az első eredmények már láthatók és vizsgálhatók, a je­lek biztatók és megnyugtatók, a többit a prototípus vizsgá­latok döntik el. Az újságíró tehát összecsukja jegyzeteit és visszavonul.

Az üzemi riport hagyomá­nyos útján egy új motorcsa­ládról kapott hírt és találko­zott egy új jelenséggel. Fent azt mondták nehézségek vol­tak. Lenn azt mondták, ered­mények vannak. Az újságíró azt hiszi, ezt nevezik egész­séges fordulatnak.

Baróti Géza (1965. november 14., 7. oldal)

1938-ben ezen a napon nem jelent meg a Magyar Nemzet.

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!